Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. (Iz 35,4)
Életünk folyamán nagyon sokszor lelki sötétség vesz erőt rajtunk, és nem találjuk a kivezető utat. Úgy érezzük, hogy elveszítettük a fényt. Sokszor a bűn terhe földre kényszerít, és nincs elegendő erőnk ahhoz, hogy újra talpra tudjunk állni. Ezekben az elhagyatott pillanatokban, a kétségbeesés és a szomorúság óráiban a legkönnyebben önsajnálatba menekülünk, mindenkit eltaszítunk magunktól, és mindenekelőtt az Istent szorítjuk háttérbe. De mégis ezekben az órákban van legközelebb hozzánk az Isten, ekkor csendül fel az ő igérete, amely újra erőt és reményt önt belénk.
Istenünk eljön, hogy szabadulást hozzon nekünk, megszabadít a szolgaság házából, és vigasztalást nyújt. Maga az Isten tette ezt az ígéretet, amely bennünket lelkesedéssel és benne való szüntelen hittel kell hogy eltöltsön. Annak a keresztény embernek, aki a sötétség és a szomorúság óráiban is tud bízni és remélni az Úrban, noha megtapasztalja a csalódást, nem kell egyedül küzdenie ellenük. Eljön és szabadulást ajándékoz neki, megszabadítja a sötétség láncaitól, és felövezi őt a világosság fegyvereivel.
Bege Lóránd, I. évfolyam, Gyergyócsomafalva
