Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek az Istenünk ösvényét a sivatagon át. (Iz 40,3)
Az állandó impulzusok bűvkörében élő ember éhezi azt, hogy életében valami beteljesüljön. Mégis sok esetben tapasztal pusztaságot a hétköznapokban, emiatt nehezen tud előre haladni a lelki életben is. Igyekszik álarcok mögé rejtőzni, színlelve a külsőségeket, akár szavaival megvallva, hogy hisz Istenben, a valóság azonban épp az ellenkezőjét mutatja: távol van Istentől. Hiányzik valami az életéből, nem tudja, mivel pótolhatná a puszta érzését lelkében. Pedig fontos, hogy életünkben olykor megtapasztaljuk a pusztaságot, mert az mindig az Istennel való találkozás helyszíne lehet, csupán nyitottnak kell lennünk. Vissza kell térnünk az Istenhez, szívünket feléje fordítanunk és elindulnunk az úton, hogy rátaláljunk. Ő akarja az újrakezdést, de nekünk is meg kell tennünk a lépéseket.
Bizakodva keressük az Úrat, és legyen bármilyen nehéz életünk sivatagát rendbe tenni, készítsük az utat, hogy megszülethessen lelkünkben a Kisded.
Karácsony Ervin, I. évfolyam, Gyimesbükk
