Ha májusban valahol mézeskalács csillagot találunk, akkor azt már ideje kidobni. A mézeskalács csillagok a decemberhez és a karácsonyhoz tartoznak. Honnan jut ilyesmi az eszembe?
December elején néhány napra elutaztunk Juistba, az egyik fríz szigetre. Aki közel él a tengerhez – ahogy én is Németország északi részén –, hamar eljuthat egy igazi szigetre. És ha már ott vagyunk, pár napot érdemes ott tölteni.
Ezen a kirándulóhelyen rábukkantunk egy csodaszép adventi kalendáriumra. A kinyitható ablakocskák mögött helyi üzletek kínálták magukat, amelyekben ajándékutalvány várja a szerencsés nyertest, ha kalendáriumának sorszámát aznap ott kihúzzák. Szívesen játszom ilyesmivel: reggel kinyitom az ablakocskát, azután később örömmel keresem a napi sorsolás eredményét az interneten. És ha nem is tartozom a nyertesek közé, akkor is tudhatom, hogy a kalendáriummal – ahogy írták rajta – az evangélikus egyház szociális céljait támogatom.
Vettünk magunknak egy ilyen adventi naptárt, és még kettőt a barátainknak is, akik szintén szeretnek erre a szigetre járni. Nekik gyorsan el is küldtük postán. Egyszer csak felhív az egyik barátunk, és megköszöni a küldeményt, amelyet felbontatlanul a karácsonyfa alá készül tenni a többi ajándékkal együtt. Nevetnem kellett, ahogy elképzeltem őt, amint szenteste felbontja a borítékot, kiveszi az adventi naptárt, és egymás után kinyitogatja a 24 ablakocskát. Úgyhogy finoman utaltam neki arra, hogy ez inkább adventi ajándék, nem karácsonyi...
Egy adventi naptár karácsonykor körülbelül annyit ér, mint a mézeskalács csillag májusban. Ezért hát: a jelenben szeretnék élni, a „most”-ban. Most van az adventi kalendárium és a mézeskalács csillag ideje. A karácsonyt majd karácsonykor ünneplem.
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
