Hm, már csak jó két hetünk van szentestéig. Legfőbb ideje, hogy kigondoljam, idén mit írjak a barátaimnak a karácsonyi levelemben. Nagyjából persze már tudom, de még szükség volna hozzá egy képre. Átnézem tehát a fényképeket a számítógépemen, és rábukkanok egy fotóra, amelyet már egészen elfelejtettem. Egy adventi vásárban készítettem valamikor régen: egy égszínkék telefonfülke, benne egy „égi telefon”. Csudajó ötlet. Egyszerűen csak felhívjuk a kis Jézust, és bediktáljuk neki a kívánságainkat. Halványan emlékszem még arra, hogy gyermekkoromban milyen gonddal írtam meg a karácsonyi kéréseimet a Jézuskának, gyöngybetűkkel, sőt még rajzoltam is hozzá. De sosem fordult elő, hogy minden kívánságom teljesült volna.
Mielőtt lefényképeztem, kíváncsian odaléptem a kék telefonfülkéhez, hogy megnézzem, mit rejt. Egy igazi készülék volt benne, mellette a használati utasítás: ha a „Jézuska” feliratú gombot megnyomjuk, valóban lehet beszélni vele, és fogadja a kéréseket. De sajnos csak hétfőtől péntekig, 15 és 17 óra között. – Mivel épp délelőtt jártam ott, aznap nem volt esélyem rá, hogy telefonon elérjem a Jézuskát.
Hát igen. Az adventi vásár Jézuskája csak heti tíz órában volt szolgálatban. Pontosan ez a különbség a karácsonyi vásár és a hitünk között. A mi „Jézuskánk” napi 24 órában elérhető, az év 365 napján. És nem szükséges hozzá sem telefonkészülék, sem gyöngybetűs levél. Csak vágyódni kell rá – és hinni benne.
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
