A német nyelv tartalmaz néhány érdekes sajátosságot. Ezt mindenki megszenvedi, aki szeretne megtanulni németül. Vegyük például a „Leben” szót. Így, nagy kezdőbetűvel azt jelenti: „élet”. Ez egy főnév – dolgokat, fogalmakat jelölő szó. Ha azonban kis kezdőbetűvel írjuk, akkor cselekvést jelent: „él”, „élni”.
Ezeket néha összetévesztjük. Nemcsak azok keverik, akik idegen nyelvként tanulják a németet. Tárgynak nézzük azt, ami tennivaló volna. És valóban nem is teszünk semmit. De fordítva is igaz: más dolgokban pedig igét látunk, sürgölődünk vele, és aztán csodálkozunk, ha kifutunk az időből.
A „hisz”, „él”, „szeret” szavak egyértelműen igék. Meg kell tenni, élni kell őket. Az advent meghív arra, hogy „éljünk”. Az adventet a németben ilyen értelemben kis kezdőbetűvel kellene írni, mert tettekre hív. Ezekben a napokban azonban nem csupán valamit „tenni kell”, hanem az is fontos, hogy odafigyeljünk, mit is teszünk. Mert nem minden tett segíti azt, hogy valóban éljünk. Izgalmas a kérdés: Mi segít engem abban, hogy éljek? Hogyan tud az advent éltetni engem? Nézzünk egy másik szót: „friss”.
Szeretem ezt a szót. Lendületet ad, lelkesít, megújít. Megnyit. Indulni készül. Lehetőséget ad a valami másra. Szűz Mária ezzel a lelkülettel élt. József is. Bizalommal, ráhagyatkozással. Adventünknek hagyományai vannak. Folytatjuk, ami „jól bevált”: adventi vásár – forralt bor – ajándékcsomagolás – karácsonyi képeslapok – parkolóhelykeresés – és még-sok-mindent-meg-kell-csinálni. De ez nem az advent.
Mit jelent az advent: megkockáztatni valami mást reménykedni az elvárhatatlanban megtenni a lehetetlent fölkerekedni útnak indulni újat elkezdeni egészen újat egészen frissen Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
Leave a Comment