Egy szívvel szolgáljanak neki... (Szof 3,9)
Mi az ember értelmének, gondolatvilágának színterét számtalan dolog foglalkoztatja: például a karrier, a pénz, a hatalom, a dicsőség, az egó. Látszat-boldogságot ígérnek mindazoknak, akik birtokolják e másodlagos vágyak valamelyikét, de mégis jelen van a boldogtalanság, a panasz, az elégedetlenség, a kiégés. Miért nem lehet boldog az ember a végtelen ígéretek ellenére?
A válasz egyszerű: a megfeledkezés kultúrájában élünk. Kifelejtjük Istent életünkből, elfeledve a meghívását egy boldogabb életre. Környezetünkben számos példát láthatunk azokra, akik megpróbálkoznak az Isten nélküli életvitelre, az önmegvalósítás színpadán éldegélve. Az élet tapasztalata megtantja, rávezeti őket, hogy ideáljaikból kevés, netán semmi sem valósult meg. Mit ronthattak el? Talán célt tévesztettek? De ki a cél? Krisztus! Megszámlálhatatlan alkalommal fogalmazunk meg miérteket, és nincs mindegyikre konkrét válasz. Isten a világba küldte Fiát, aki hamarosan közénk érkezik. Életünk lakásában helyet akar venni, csupán helyet kell készíteni neki. Engedd, hogy szívedben lakást vegyen, hogy minél többen osztatlan, egy szívvel szolgáljuk Istent és egymást.
Fekete László Csaba
II. évfolyam, Nagybánya
