A következő kérdéseket ötletadónak szánom. Válasszuk ki közülük azokat, amelyek legjobban tetszenek, vagy azokat, amelyek felbosszantanak – tehát így vagy úgy, energiát szabadítanak fel bennünk. Meg lehet tenni, hogy ráfordítunk egy kis időt (különösen akkor, ha úgy érezzük, épp most semmi időnk sincs!), és leírjuk a válaszainkat. Ezzel a módszerrel komolyabban vesszük magunkat és az adventünket.
Ha pedig egyáltalán nincs kedvünk a kérdőívhez, legyünk nagyon szabadok: tegyük félre. Az is „advent”, ha élünk a szabadságunkkal.
• Megérkeztem idén az adventbe? Élem az adventet? Vagy beleragadtam a novemberbe? Esetleg már karácsonyt érzek?
• Milyen színű nekem idén az advent?
• Milyen íze van az adventemnek?
• Milyen az illata?
• Hol van valamiféle sötétség az életemben, ahova jól jönne egy csillag?
• Hogy nevezném el az adventemet?
• Idén melyik a kedvenc adventi énekem? (Bármi lehet, egyházi ének, modern sláger stb.)
• Megtetszett valamelyik adventi szentírási rész?
• Valójában mire vágyakozom?
• Van valami, ami világra szeretne jönni bennem?
• Várok valamire? Várok valakire?
• Kivel vagy mivel tudnék azonosulni idén a karácsonyi történet szereplői közül? A pásztorokkal, a napkeleti bölcsekkel? Az üstökössel, az istállóval, a jászollal? Vagy inkább a kis mécses vagyok? A szamár? Vagy...?
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
