Advent harmadik hete, kedd este. Csengetnek. Az ajtóban a fiatal hittantanárnő áll, kezében egy fém lámpás, benne gyertya lobog.
– Elhoztam nektek a betlehemi lángot! – újságolja örömmel.
Ó, igen, tudom, a betlehemi békeláng... De mit csináljak vele? A fém tartót a tanárnő természetesen haza szeretné vinni magával. Megpillantom az előtérben a régi, nagy húsvéti gyertyát. Átmenetileg azt használhatnám a láng megőrzésére. De vajon szabad meggyújtani a betlehemi lánggal egy húsvéti gyertyát? Töprengésre most nincs idő.
Nem sokkal később hazaér a közösségünkből Ulrike nővér, és megbeszéljük, mit tegyünk. Én egy kicsit aggódom: nyílt lángot tartunk a lakásban – éjszaka is, meg amikor nem vagyunk itthon? Már láttam olyat, hogy a viasz lángra lobbant, meg a gyertya belsejében nagy lyuk volt, és az égő kanóc beesett az aljára. Ulrike megnyugtat:
– Beleállítjuk a gyertyát a legnagyobb üvegvázánkba. Így semmi baj nem történhet.
Éjszaka mégis nyugtalanul alszom. Reggelre sokkal kisebb lett a gyertya, amelyet a betlehemi lángról gyújtottunk meg. Vajon meddig bírja? Biztonság kedvéért meggyújtunk róla egy másik gyertyát is, én pedig vállalom, hogy veszek egy tartósnak ígérkező gyertyát... Kezd felgyorsulni a történet... Dehát egy olyan lángot, amely egyenesen Betlehemből érkezett hozzánk hosszú úton, csak nem lehet minden további nélkül elfújni és gyufáról újra gyújtani!? Így aztán ezekben a napokban megszokom, hogy bizonyos időközönként felállok a számítógéptől és megnézem, rendben vannak-e az égő gyertyáink. Mert most már biztosra megyünk, és egyszerre két gyertyát égetünk...
Mosolyognom kell magunkon, és néhány nappal később el is mesélem a fiatal tanárnőnek a töprengésünket, az aggódásunkat, a félelmünket. Kicsit félvállról válaszol:
– Hát tegyétek a kádba!
Bizonytalanul bámulok rá.
– Igen, vannak, akik a kádba teszik a betlehemi lángot, nehogy baj történjen – magyarázza.
A betlehemi békelángot a kádba tegyük? Végül is, miért ne?
Ekkor már viszont eltűnődöm a dolgon. Vajon ugyanígy vigyázunk arra a fényre is, amelyet a karácsony hoz az életünkbe? Úgy vigyázunk rá, hogy meggyújtunk róla egy másik gyertyát is? És ugyanennyire aggódunk, nehogy tüzet okozzon?
Meg kell hagyni, a karácsonyfán az elektromos égősorral könnyebb dolgunk van. Csak bekapcsoljuk és kikapcsoljuk – nem szokott tőle semmi sem meggyulladni. Lehet, hogy ennek is van némi üzenete arról, milyenné alakítottuk a karácsonyt. Csak bekapcsoljuk és kikapcsoljuk, és legfeljebb egy kicsi égőt kell kicserélnünk rajta...
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
