Nem vétetik el a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezéri bot az ő kezéből. (Ter 49,10)
Krisztusra mutatni életünkkel, magatartásunkkal, ez legyen keresztény életünk egyik célja. Tekintetünk arra a valakire irányuljon, aki eljön Júda törzséből, és a népek hódolni fognak előtte. Az ember mindig vágyakozik egy olyan társaság után, ahol nem érezheti magát egyedól, és ahol mindig van valaki, aki meghallgatja őt. Betlehemben megszületett minden ember barátja szegény körülmények között, de mégis mindenki hódolni akart neki, hiszen az ő alázatos megtestesülése magához vonzotta a népeket. A pásztorok szegénysége és a bölcsek ajándéka kifejezte azt, hogy egy olyan valaki született a jászolba, akinek hódolni kell, mert ő lesz szeretetével az emberek barátja. Mindennapjainkban fordítsuk tekintetünket Jézusra, aki azért jött el, hogy velünk legyem, és barátunknak vallhassuk, megosszuk vele életünket, neki adjuk életünket, vállára hajtsuk a fejünket, és elmondhassuk minden nap, hogy Jézus, te az enyém vagy, és én a tied akarok lenni.
Antal Endre. III. évfolyam, Gyimesbükk
Leave a Comment