Még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? (Iz 7,13)
Alapvető magatartásunk az önmagunk, de főként embertársaink határainak, türelmének a feszegetése. Különböző taktikák bevetése által, egy szituáció lereagálása révén méregetjük egymás tűrőképességét, hogy kinél mikor szakad el a cérna. E játékot gyakran Istennel is kipróbáljuk, hiszen haragtartásunk, bűneinkben való megmaradásunk által feszítjük a húrt, sőt számtalan alkalommal megfenyegetjük, ha bizonyos kérdéseink nem teljesülnek, hátat fordítunk neki. A felindultságunkban kimondott szavaink által megmérgezzük önmagunkat, környezetünket, Istent. Mégis, Isten türelme végtelen, folyamatosan munkálkodik életünk hátterében, hiszen a javunkat akarja. Talán a várakozást kínzásként éljük meg, mégis ebben az időszakban sok mindenre megtanít bennünket az Úr. Hűséges az Isten, aki most is veled van, akkor is, ha nem érzed.
Ferencz Zsolt diakónus, Csíkszentsimon
Leave a Comment