Három nappal karácsony előtt, december 21-e körül egy kicsi nyugalom száll rám. Túl sok mindent már úgy sem lehet tenni ilyenkor. A teendők listája már nem hosszú, a karácsonyi képeslapok már úton vannak, a postán küldött csomagok, kicsi ajándékok már oda is értek, kivéve talán a dél-afrikai ajándékot. A hűtőszekrényt telepakoltuk, az italokat a pincébe tettük, még madáreleségről sem feledkeztünk meg. Azok a lapok, amelyeket ezen a napon írok, valószínűleg már úgyis csak ünnepek után érkeznek meg. Azok az ajándékok pedig, amelyek most még hiányoznak, várhatnak. Megvolt az utolsó program is, amelyben szerepet vállaltam – a következő már csak ünnepek után lesz.
Olyasmi ez, mint amikor egy billenőkapcsoló átfordul. Eddig én tevékenykedtem – most már a karácsony jöhet. Most már elengedhetek mindent és várhatok az érkezésre. Már nem engedem, hogy az irányítson, mit kell még megcsinálni. Elengedem – hogy nyitottá váljak valami másra: a karácsonyra. Egyébként az, hogy elengedek valamit, nem azt jelenti, hogy elhagyom, hanem csak azt, hogy hagyom létezni. Most már jöhet a karácsony, megjelenhet. Minden mást elengedhetek. Mától minden nap egy perccel hosszabb, és minden éjszaka egy perccel rövidebb. Közeledünk a fényhez. Közeledik a karácsony.
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
