A helyi rádióban olyan emberekkel készült interjú, akiknek – munkájuk jellegéből adódóan – adventben különösen sokat kell dolgozniuk. Véletlenül éppen hallottam az egyik beszélgetést, amelyben egy fenyőárust szólítottak meg. Rábólintott: igen, ebben az időszakban hosszú napjai vannak, de ez hozzátartozik a munkájához, előre lehet tudni, hogy így lesz. Az év folyamán azonban cserébe nyugodtabb időszakok is vannak.
– És – kérdezte a riporter a beszélgetés végén kíváncsian – Önnek milyen fenyőfája lesz otthon?
– Ó, mi az utolsót szoktuk hazavinni, azt, amelyik megmarad...
Az utolsót, azt, amelyik megmaradt, mert senkinek sem kellett. Meglepődtem rajta, és tetszett is, de más miatt. Az autókereskedő a legújabb, legjobb modellt vezeti. Az építész számára fontos, hogy olyan házban lakjon, amelyik kitűnik a többi közül. Karácsonyra a legeslegújabb okostelefont kell megvenni. És senki se merne olyasmit ajándékozni, ami másnak nem kellett, és ezért megmaradt. A fenyőárus kiválaszthatná magának a legszebb és legjobb fát – és ezzel mutathatná, hogy milyen gyönyörű fenyők vannak a kínálatában. De nála karácsonykor olyan fa áll, amely bizonyára egy kicsit görbe, és lehetne több ága is... Olyan fája van, amelyik másoknak nem volt elég szép. Azt hiszem, ezen a ponton érintjük meg azt, ami valójában a karácsony. Jézus Krisztus nem palotában születik, hanem istállóban – azon a helyen, amely megmaradt, mert a többi szállást már elfoglalták. Az angyalok pedig az örömhírt a pásztoroknak hirdetik, azoknak, akik a rövidebbet húzták, akik éjjel virrasztanak, amíg mások alszanak. Jézus azokhoz jön, akik a peremen élnek és kiszolgáltatottak, akiket senki sem akar, mert nem elég ügyesek, szépek vagy jók. Isten őket akarja, akik senki másnak nem kellenek. Ez a karácsony üzenete.
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
Leave a Comment