Egy ismerősömnek készítettem egy kis ajándékot. Egy helyi csokoládékülönlegességet csomagoltam be, írtam hozzá pár személyes sort karácsonyra, és elküldtem neki – pusztán azért, hogy örömet szerezzek. Csekélység volt, hiszen nem is voltunk „ajándékozó viszonyban”, inkább csak egy jelzés kívánt lenni: „gondolok rád”. Tudtam, hogy az illető nyakig van munkával, nem is vártam tőle komolyabb reakciót. Rendjén van így, a szándékomat érteni fogja.
Egyáltalán nem számítottam arra, hogy postafordultával e-mailen jó nagy pofont kapok tőle. Rövid, tömör „köszönöm” után jött a szemrehányás, hogy ő nem szereti a csokoládét, és én ezt hogy-hogy nem tudtam. – Valóban nem tudtam, honnan is tudtam volna? Annyira közeli ismeretségben nem voltunk. És még azt is odaírta, hogy legközelebb olyasmit adjak neki, amiben nincsen csokoládé...
Megvallom, elállt a lélegzetem, amint elolvastam a levelét. Ajándékoztam valamit, egyáltalán nem lett volna kötelességem bármit is adni, csak örömet akartam szerezni. Erre szemrehányást kapok és rendreutasítást, hogy mit kell ajándékoznom. Karácsonyi üdvözlet viszont nem volt a soraiban...
A karácsony nem csak a szép idillt jelenti mennyből jött angyalokkal és égszemű gyermekkel, aki jászolában megsimul szent karácsonyéjjel. A karácsonynak ára van. A szeretet jelei nem mindig találnak értő szívekre, és előfordul, hogy a jó szándékot félreértik. Ez a valóság. A karácsony nem akar téli csodaországot lebegtetni a szemünk előtt. A jászolban fekvő Gyermek üzenete karácsonykor azonnal átesik a terheléses teszten.
Azért én jövőre is fogok ajándékokat készíteni – és a legtöbben tényleg örömmel fogadták a meglepetést. Néha előfordulhat, hogy egy-egy ajándék nem feltétlenül a legtalálóbb, de nem amiatt, mert az ajándékozó mindenképp valami nem megfelelőt akart volna adni.
Az ajándékozás művészete mellett létezik az elfogadni tudás művészete is: az ajándék mögött megérezzük a másik ember jó szándékát – és ezt értékeljük, attól függetlenül, hogy szeretjük-e a csokoládét.
Egyébként, azt hiszem, ez arra az ajándékra is vonatkozik, amelyet a jászolban fekvő Gyermek készít nekünk. Elfogadom az ajándékát – vagy előírom Istennek, hogy legközelebb mit ajándékozzon?
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
