Megvallom, nem tudom, hogy ez a történet pontosan így történt-e. Egy idős szerzetesnővér mesélte nekem, aki valakitől hallotta.
Karácsony napján, délután nagy lett az izgalom a plébánián: eltűnt a kis Jézus a jászolból! Egy anyuka vette észre, aki két kisgyermekével jött betlehemet látogatni. Csodálkozva állt a jászol előtt. Mások is érkeztek, és elkezdtek tanakodni, mitévők legyenek. A sekrestyésnek szóljanak? Felhívják a plébános atyát? Hátha ők tudnak valamit a kis Jézusról. Éppen erről tanácskoztak, amikor kinyílt a templomkapu, és egy kisfiú gördült be rolleren, egyenesen a betlehemhez. A felnőttek már éppen rászóltak volna – a templom nem játszótér! – amikor egyikük észrevette, hogy a roller kormányára szerelt kosárban ott a kis Jézus!
– Mit csináltál a Jézuskával? – kérdezte egyikük szigorúan a kisfiútól. A fiú összerezzent, aztán kitört belőle:
– Dehát megígértem!
– Micsoda? Mit ígértél meg?
– Hát, rollert kértem karácsonyra a kis Jézustól.
– És?
– És megígértem neki, hogy ha megkapom, elviszem magammal egy körre.
A tétovázó és letört felnőttek örömmel fellélegeztek. Egymásra mosolyogtak. A kisfiú karácsonyra kapta a rollert, és ígéretéhez híven elvitte magával a kis Jézust rollerezni.
– Rendben – válaszolta az egyik felnőtt kicsit határozatlanul. Nem tudta, hogy megdicsérje-e a fiút, mert megtartotta az ígéretét, vagy megszidja-e, mert a Jézuskát nem szabad csak úgy kivenni a jászolból. Úgyhogy inkább a tettek mezejére lépett:
– De akkor most tegyük vissza a kis Jézust a jászolba.
És a kisfiúval együtt visszahelyezte a Kisdedet. Óvatosan be is takargatták. A többiek áhítattal álltak és nézték őket, karácsonyi mosollyal az ajkukon.
Szerintem a kis Jézusnak tetszett, hogy a kisfiú megtartotta az ígéretét – és lehet, hogy a rollerezést is élvezte. Legalább volt egy kis változatosság, hiszen úgyis mindig a jászolban fekszik és hagyja, hogy őt nézzék. – És tulajdonképpen egyáltalán nem fontos, hogy megtörtént-e ez az eset.
Ezt a történetet feltettem az internetre, a püspökség blogbejegyzései közé. Már másnap jelzett is egy olvasó, hogy az 1950-es években valóban megtörtént, pontosan azon a környéken, ahonnan az én ismerősöm, a szerzetesnővér származott. Utalt egy cikkre is, amely 2017 karácsonyán jelent meg a helyi újságban, és visszaemlékeznek benne erre a régi esetre. Ott egy kislány vitte magával a kis Jézust, és a csomagtartóra erősítette fel. Én szívesebben látom a kosárban, mint a csomagtartón, de legyen úgy. Egy másik olvasó pedig azt osztotta meg, hogy egy régi gyermekkönyvéből ismeri ez a történetet.
Nem tudom, hogy a gyermek valahol olvasta a történetet, és azután valósította meg – vagy könyv írója hallott egy ilyen esetről, és azt történetté alakította.
De az talán fontos lehet, hogy ne hagyjuk a kis Jézust a jászolban: vigyük ki a világba!
