Hol is vagyok?

Továbbképzést tartottunk a regensburgi egyházmegyében, több helyszínen. Egyik szombaton el kellett jutnom az egyik kisvárosból egy távolabb fekvő másik városba. Beírtam a GPS készülékbe a címet: „Dingolfing kultúrház” – és szép nyugodtam elindultam az esemény helyszínére.

Egy kétsávos útszakaszon megelőzött egy kocsi, elém jött, és bekapcsolta a vészvillogóját. Amint egy olyan helyre értünk, ahol le lehetett állni, a sofőr intett, hogy álljak meg. Fogalmam sem volt, mit akar. De nem tűnt rossz szándékúnak, így hát követtem a kis parkolóhelyre. A fiatalember kiszállt, odalépett hozzám, és ezt mondta:

– Lóg az autó aljáról egy nagy darab műanyag lap. Vigyázzon, veszélyes lehet.

Igaza volt, azonnal megláttam én is, amint benéztem az autó alá. Épphogy csak meg tudtam köszönni, a fiatalember már el is ment. Bekapcsoltam a vészvillogót, előkerestem a láthatósági mellényt és felhívtam a sárga angyalt. Az ügyintéző barátságosan fogadta a hívást, de aztán nehezet kérdezett:

– Hol tetszik lenni?

A navigátoron valami olyasmit láttam, hogy a B20-es úton, és hogy 3,5 km múlva el kell kanyarodnom jobbra. Meg hogy valamilyen völgyhídon menten át nemrég. Milyen település van a közelben? Fogalmam sem volt. Nem tudtam megmondani, hol vagyok.

Nekiálltam azt a térképet böngészni, amelyet az autóban tartok. „Lehet, hogy itt vagyok...” – állapítottam meg, és ezt a helyet mondtam be az autómentőnek, aki egy negyedóra múltán felhívott.

De nem azon a helyen voltam. Az autómentő hiába keresett, nem talált, így hát újból telefonált. Együtt próbáltuk kideríteni, hol lehetek, és húsz perc múltán meg is jelent a sárga villogójával a kis parkolóban.

Közben azonban másfél órám lett azon elmélkedni, hogy ez az életemben is előfordulhat: nem tudom pontosan megmondani, hol is vagyok – mert ráhagyatkoztam valamilyen irányításra, mások javaslataira, és elveszítettem az orientációt, a kontrollt.

Lehet, hogy érdemes úgy indulni az új évbe, ha ma még eltűnődöm: „Tulajdonképpen hol is vagyok?”

Mert csak így fognak megtalálni...

A szolgálatkész autómentő pedig talált nekem egy szerelőműhelyt, ahol maga a főnök csavarozta fel a leszakadt darabot... és időben megérkeztem a dingolfingi kultúrházba.

Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng