Krisztusban drága jó testvéreim!
A hamis tanú című balladájában Arany János elmesél egy történetet, amelyben egy ember megesküszik a Szentháromságra, de még saját lelki üdvösségére is, hogy az övé az a darab föld, amelyen áll. Esküvel vallja, hogy igazat mond, s ha ez nem így van, akkor halálakor még a föld se fogadja be testét, s lelke legyen kizárva az égből. Az esküt tevő ember igen ravasz volt, s előre egy kis darab saját földet tett a lába alá, így szava tulajdonképpen igaz volt, amikor megesküdött rá, hogy a földjén áll. Esztendő múltán azonban meghalt, s a temetéskor hiába siratta négy harang és dicsérte két pap, bizony a föld kivetette magából koporsóját. Esküje tehát hamis volt, így látta ezt az égből az Isten, mert az igaz tanúskodáshoz nem elég a szavak igazsága, hanem igaz gondolkodásnak, igaz tettnek kell a kimondott szó mögött lennie. Arany János arra figyelmezteti olvasóit e költeményben, hogy csak igaz hittel mondjon mindenki esküt.
Hamisan tanúskodó emberekről napjainkban is hallhatunk, de már Jézus korában is voltak, s a szentírásban is találkozunk velük. Karácsony másnapján ünnepeljük Szent István első vértanút, aki az Apostolok Cselekedetei beszámolója szerint oly meggyőzően tanúskodott Jézusról szavaival és cselekedeteivel, hogy ellenfelei „nem tudtak ellenállni bölcsességének és a Léleknek, amely által szólt” (ApCsel 6,10). Ezután hamis tanúk álltak elő, akik olyan dolgot állítottak róla, ami nem volt igaz, s ami miatt halálbüntetést érdemelt (vö.: ApCsel 6,13). Ezt követően Szent Istvánt megkövezték. De ugyanez történt Jézussal is. Amikor a főtanács előtt kihallgatták, szintén hamis tanúk álltak elő, akik vádolták őt (vö.: Mt 26,59-60; Mk 16,56-59. S bár az ő tanúságuk hamisága is nyilvánvaló volt, mégis halálra ítélték Jézust, s az ítéletet másnap végre is hajtották.
Hála Istenek testvéreim emellett természetesen igaz tanúságtételekről is olvashatunk a Bibliában. Az elmúlt vasárnap a mennyei Atya igaz tanúskodásáról hallottunk az evangéliumban, amikor Jézus megkeresztelkedésekor ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Mt 3,17), ma pedig Keresztelő Szent János Jézusról tett szintén igaz tanúságtételét hallhattuk az imént. A Jézus megkeresztelkedése utáni napon János a népnek a következőket mondja: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1,29). Majd ezzel folytatja beszédét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Ő az, aki Lélekkel keresztel” (Jn 1,32-33). Az Atya szavainak és János szavainak igazsága megmutatkozik Jézus egész életében.
Nyilvános működésének három esztendeje alatt mindig Jézussal van a Szentlélek. Megkeresztelkedése után Jézus a Lélek indítására a pusztába ment (vö.: Mt 4,1; Mk 1,12; Lk4,1), ahol kísértést szenvedett. Megkísértése után „a Lélek erejében visszatért Galileába” (Lk4,14) és elkezdi hirdetni tanítását. Tanító útjának mindjárt a kezdetén elment Názáret városába, ahol a szombati istentiszteleten a következő részt olvassa fel: „Az Úr Lelke van rajtam” (Lk 4,18). Ezzel a bizonyossággal kezdi meg igehirdető útját. Érdekes, hogy a Jézusban jelenlévő és működő Szentlelket nem az emberek veszik észre elsőként, hanem az emberekben lakó gonosz lelkek. E rossz lelkek előbb felismerik, hogy Jézus az Isten Fia, de a benne lévő erőnek nem képesek ellenállni, s Jézus parancsára elhagyják az embereket. De nem csak az ördögűzéseket, hanem minden más csodáját is a Szentlélek erejével teszi a mi Urunk, az utolsó vacsorán pedig ígéretet tesz apostolainak, hogy távozása után elküldi majd számukra a vigasztaló Szentlelket.
Befejező gondolatként ezen a ponton érdemes visszakanyarodnunk Keresztelő János tanúságtételéhez. A Keresztelő egyrészt azt állítja Jézusról, hogy magában hordozza a Szentlelket, másrészt pedig elhozza, kiárasztja ezt az embereknek, azaz Lélekkel fogja megkeresztelni őket. A sokszor rejtetten működő Lélek munkáját vesszük itt észre, aki nem csak Jézusban van jelen, hanem nyilvánvalóan Jánost is eltölti, hogy igaz tanúságot tegyen. Ugyanez a Lélek erősíti meg később Pünkösd napján az apostolokat, hogy ők is a feltámadt Krisztus igaz tanúi és tanításának hirdetői legyenek. Legyen velünk is a Jézus által ígért, s elküldött Lélek, hogy mi is az Úr igaz tanúi lehessünk, tanúságot téve szeretetéről az embereknek!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
