tt.
Ladó Teréz néni ajánlotta nekem először a Mária Rádió hallgatását sok-sok évvel ezelőtt, azóta minden nap hallgatjuk férjemmel. Tíz évvel ezelőtt felhívtam Márton Rita önkéntes társamat felajánlva segítségemet, amit ő örömmel fogadott és ekkor csodálatos rózsaillatot éreztem, amelyet a Szűzanya szeretetének kinyilvánulásaként éltem meg. Önkéntességem a Szűzanya iránti hálám kapcsán született meg szívemben, hiszen nagyon sokszor kértem az ő segítségét betegségek, problémák közepette. Ezt a segítséget igyekszem meghálálni és megköszönni önkéntes szolgálatom révén.
A Mária Rádiónál való önkéntességem az életem részévé vált, öröm és feltöltődést ad számomra. A rádió hallgatása közben tapasztalom a Szűzanya segítségét, vezetését, szeretetét és útmutatását mellyel az ő Szent Fiához irányít mindannyiunkat, csak vegyük észre és engedjük, hogy úgy legyen ahogy Isten akarja.
Szolgáljuk egymást örömmel!
Orbán Magdolna, Lövéte
Szabó Enikő vagyok, 45 éves. Férjemmel és 16 éves lányommal Nagyváradon élek. Szeretem ezt a várost. Szüleim a vár mellett laknak, sokat játszottam ott gyerekkoromban. A nyári vakációkat azonban többnyire falun, a nagyszüleimnél töltötte, akik mélyen vallásos emberek voltak. Ők ültették el bennem a hit magvait. Még ma is élénken él emlékezetemben ahogyan minden reggelnagymamám lábai elé térdelve a többi unokákkal együtt kezdtük a napot a reggeli imával, este pedig az ágyban ülve zártuk a napot az esti imával. Ezért aztán örömmel értesültem arról, hogy megalakult a Szent László Gimnázium, így nem volt kérdés számomra, hogy oda szeretnék járni. Sok tanárom volt, akikre felnéztem a hivatásuk iránti elkötelezettségük és tudásuk miatt. Mindig szerettem emberekkel beszélgetni és segíteni is, ha rászorulnak, ezért a Partium egyetem szociális munkás és vallástanár szakán folytattam tanulmányaimat. Szerintem kitűnő párosítás. Amikor a Rogériusz negyedbe költöztünk, és egy szentmisén vettem részt, megismerkedtem a Szent Pál közösséggel, amelynek azóta is tagja vagyok. Itt kerültem szorosabb kapcsolatba Istennel, és mélyült el a hitem. Egyszer a közösség vezetője, Szilágyi László felkért, hogy legyek a Mária Rádió önkéntese. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, bár kicsit féltem is. Amikor megtudtam, hogy „csak” pár embernek kell elvigyek bizonyos rendszerességgel néhány újságot, szívesen elvállaltam. Azóta rájöttem, hogy ez nem „csak” ennyiről szól. Eleinte még nehézséget jelentett, hogy megtaláljam a listára felírt címeket, mert nehezen igazodtam el a tömbházak között, de ma már szinte mindegyiket tudom. Jóleső érzés volt, hogy milyen kedvesen fogadtak, szinte már vártak, behívtak a házukba, megkínáltak üdítővel, édességgel. Rájöttem, hogy mennyire sok az egyedül élő, magányos és beteg ember, aki már annak is örül, ha valaki becsönget hozzájuk, főleg ha még beszélget is velük. Szívesen teszem. Sok esetbe szinte kérdezés nélkül mesélnek az életükről, nagy fájdalmaikról, mindennapi nehézségeikről. Leginkább mégis az indított meg, hogy mennyire önzetlenül és szívből adakoznak olyanok, akikre azt mondanám, hogy igen nehéz körülmények között élnek. Ők már tudják, hogy olyan kincseket gyűjtenek inkább, melyet a moly és a rozsda nem emészt el.
Meleg szívvel csak bátorítani tudok mindenkit, hogy önkéntesként merjen nyitni az emberek felé, mert jónak lenni jó.
Szabó Enikő, Nagyvárad
