A hozzánk legközelebb állók tudják a legnagyobb fájdalmat okozni nekünk. Jézus szenvedéstörténetének talán egyik legfájdalmasabb mozzanata Júdás árulása lehetett. Jézus minden bizonnyal szerette és jól ismerte őt, bizalommal hívhatta tanítványai közé. Valószínűleg őrá is gondolat, amikor a kereszten így imádkozott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34).
Mindannyian képesek vagyunk a Júdás féle árulásokra, amikor annyira meg vagyunk győződve saját ügyünk és eljárásmódunk igazáról, hogy nem gondolunk bele, kit és mit áldozunk fel érte. A hozzánk legközelebb állókat is képesek vagyunk tárgyként kezelni: addig tekintjük őket hasznosaknak, amíg előmozdítják az ügyeinket, és könnyedén elvetjük őket, amikor haszontalannak bizonyulnak.
A mai nap imamódjának a szentírási szemlélődést ajánljuk.
Napi szentírási idézet
Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel. Evés közben így szólt:
– Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.
Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték:
– Csak nem én, Uram?
Így válaszolt:
– Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
Júdás, az áruló, így szólt:
– Csak nem én, Mester?
– Te mondtad – felelte neki.
(Mt 26,20-25)
Allegri: Miserere mei - King's College, Cambridge
Gyakorlat:
Adj hálát mindazokért, akikkel együtt munkálkodsz az igazságosságért és a békéért, Isten országáért! Ha olyan tervekre bukkansz magadban, amelyben nem Isten országát tartod szem előtt, hanem saját terveid megvalósításához eszközként használsz embereket, vidd Isten elé és engedd el őket!
Forrás: jezsuita.hu Fotó: Laczkó Zsuzsa
