Tasnádszántó falu és községközpont a Partiumban, Szatmár megye egyik települése beosztott falvaival: Érkőrössel és Érszodoróval. 2011-ben 2377 lakóst számláltak, ebből 662 magyar ajkút. Tasnád városától északnyugatra fekszik. Tasnádszántó neve az oklevelekben 1205-1235 körül tűnt fel Zumtou, Zanpto néven, 1450-ben Tasnád-Szántó, 1688-ban Szántó néven írták nevét. A XV. században a település már az Érmellék egyik legnagyobb helyének számított, népessége ekkor a vármegyében a harmadik volt. 1389-ben Zsigmond királytól Szántói János és István a Pető fiai kérésére Tasnádszántó részére országos vásártartásra nyert engedélyt. 1420 és 1560 között a falu birtokosai a Csáki, a Csernavodai, Becsky és Kende Mihály birtokosok családjaik voltak. 1561-ben a Becskyek és Kende Mihály hűtlenségük miatt elvesztett birtokába Baranyai Kelemenfi, másként Fekete Jánost és Pécsi Tamást, azaz Balogh Fekete Jánost iktatták be. 1692-ben Becsky György elzálogosította Tasnád-Szántót és más birtokait 1500 magyar forintért Muraniczi Horváth Jánosnak és nejének Szalai Barkóczi Katának juttatta. Tasnádszántón a Hajnal hegy északi oldalán levő Manastire-kolostor nevű helyen a szájhagyomány szerint olasz barátok kolostora és temploma állt. E szerzetesek valószínűleg az Rákóczi forradalom után telepedtek itt le, s ugyancsak a XVIII. században űzték el őket a Becskyek. A település erdején keresztül egy északkeleti irányú széles árok és sáncz nyomai láthatók, melyek állítólag Szatmárig húzódnak. 1919-ig Magyarországhoz tartozott, előbb Közép-Szolnok vármegye, majd Szilágy vármegye részeként. A magyarok a lakosság 34%-át alkotják. A falu nevezetességei: a református templom, az ortodox templom és a római katolikus templom.
A falu középkori temploma a XVI. század során a reformátusoké lett, később a török háborúk alatt a település elnéptelenedett. A katolikus közösség a Tasnádszántói előnevet használó Becsky csald támogatásával erősödött meg, mivel Becsky Ignánc földesúr 1809-ben új katolikus kápolnát építtetett amelyet 1824-ben szenteltek fel. 1817-ben vissza is tértek a katolikus hitre. 1829 óta plébánia. 1831. május 23-án helyezték el az új templom alapkövét, amelyet Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelte föl 1837 július 31-én, a patrónus ünnepén Lajcsák Ferenc (1772-1848) nagyváradi püspök. A tasnádszántói ősök azért választották példaképükül Loyolai Szent Ignácot, mert a nevével fémjelzett lelkiség Isten keresésre buzdít, úgy, hogy nem zárkóznak el a világ forgatagától, éppen ebben keresve a Teremtőt, meg is találják benne azt. A templom három tengelyes főhomlokzatából a torony enyhe rizalittal ugrik előre. A homlokzatot tagoló pillaszterek dór, míg a torony két felső szintjén már iron és korinthoszi fejezetet kaptak. Az egyes szinteket gazdagon profilált párkányok választják el egymástól. A tornyon órák is vannak, sisakja egyszerű. A két cseh süveg boltozattal fedett hajóhoz csatlakozik a keskenyebb, szintén boltozott szentély. A templom berendezéséből a főoltár érdemel említést, amelyen a négy ion fejezettel, timpanonnal díszített tabernákulum, és két adoráló angyal kapott helyet. Fölötte, a falra függesztve Szent Ignácot, a jezsuita rend alapítóját a XIX. századi olajkép látható. Tornyában három harang van és egy óraszerkezet. A templom belsejét több szobor is díszíti: Jézus Szíve mellékoltár, Szent Antal, Szűz Mária, Kis Szent Teréz és Szent József.
Tasnádszántóhoz még két plébánia tartozik: Királydaróc és Ady Endre az az Érmindszent, és azok filiái. Híveiket arra buzdítják, hogy mindenkiben úgy kell izzon a szeretet tüze, mint egykoron Loyolai Szent Ignácban izzott, akiben kiolthatatlan vágy égett azért, hogy az embertársait Istenhez vezesse. Nem véletlen, hogy Szent Ignácot a szent tűz embereként emlegetik, mindenki számára útmutatást jelenthet: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” Közel tíz alkalommal szerveztek már Gitártábort is, ami nem csak a gitározásban való fejlődést jelentette a táborozóknak, hanem lelki újulást is hozott a számukra.
Jelenleg az egyházi szolgálatot Ft. Nagy Jácint Sándor plébános végzi. A kántori szolgálatot Rés Pál kántor tölti be. A templom a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Közép-Szolnoki Főesperesség, Tasnádi esperesi kerülethez tartozik. A búcsús ünnepet július 31-én, Loyolai Szent Ignác emléknapján tartják. Örökös szentségimádási nap: december második vasárnapja.
Összeállította: Gábor Anna Fotó: Szilágyi László
