Krisztusban Szeretet Testvérek!
Egy sokgyermekes édesanyától megkérdezte egy alkalommal egy ápolónő: „Sok gyermeke közül melyiket szereti a legjobban?“. Az édesanya felelete a következő volt: “A beteg gyermeket, amíg meg nem gyógyul s a távollevőt, míg haza nem tér, mert annak van szüksége leginkább a szeretetre, aki szenved vagy aki messze van az otthon biztonságától és oltalmától”. Hasonló módon cselekszik velünk is az Isten, akit mi mennyei Atyának nevezünk. Leginkább arra figyel oda, akinek szüksége van segítségre és ezt el is ismeri. A mennyei Atya csak azon tud segíteni, aki hagyja. Hiszen sokan vannak, akik segítségre szorulnak, de gőgösségükben ezt nem akarják beismerni. Isten senkire sem kényszeríti rá magát, az Ő szeretetét, de mindenkinek felkínálja. Erről tanúskodik az evangélium és legfőképpen a tizedik évközi vasárnap kulcsmondata: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot“.
Testvéreim!
Ezt a kijelentést Jézus a farizeusoknak mondja, akik megbotránkoznak, hogy a Megváltó azokkal ül asztalhoz, azokkal vállal asztalközösséget, akik a mózesi félreértelmezett farizeusi törvények értelmében nem tartoztak Isten kiválasztott gyermekei közé. Pedig a farizeusok és a vámosok között létezett egy hasonlóság: a farizeusok is, a vámosok is segítségre szorultak, de az isteni felvilágosítás után, melyet Jézus képviselt csak a vámosok igényelték, hogy Isten legyen irgalmas hozzájuk és bocsásson meg nekik. A farizeusok azt hitték, hogy napi áldozataik és imáik által mintegy lekenyerezhetik az Istent, rákényszeríthetik, hogy segítsen rajtuk.
Drága jó testvéreim!
Sokan viselkednek ma is ilyen módon, sokan vannak, akik azt hiszik, hogy ha imádkoznak Isten úgy teljesíti kéréseiket, ahogyan ők azt elgondolták és megbotránkoznak ha azt észlelik, hogy olyant, akit talán a közvélemény vagy a „jó keresztények“ bűnösnek tekintenek segítve vannak a jó Istentől. Akkor felmerül a kérdés: „Hiábavalóak a napi, a rendszeres imák?“ Nem hiábavalóak, de mindig úgy imádkozzunk, hogy hagyjuk meg Istennek a döntési szabadságot, hogy úgy cselekedjen velünk, ahogyan Ő azt jónak látja, mert sohasem tesz olyat, amiből kárunk származna. Ha Isten tiszteletben tartja az embernek a döntését, hogy Őt válassza vagy hátat fordítson miért lenne annyira gőgös és öntelt az ember, hogy azt óhajtsa, hogy Isten egy szerszám legyen csupán az Isten kezében.
Testvérek!
A farizeusokat az zavarta, hogy Krisztus, Isten Fia, azokra figyelt oda, akiket mindenki bűnösnek tekintett. Az érdekes azonban az, hogy pontosan ezekkel a bűnösökkel tudott Isten valamit kezdeni, mert ők asztalukhoz fogadták Jézust és együtt étkeztek vele. Az evangéliumok beszámolnak arról is, hogy farizeusok is meghívták Jézust, hogy együtt kötsenek el lakomát. A farizeusok azonban Jézust azért szokták meghívni, hogy megfigyeljék és később vádat emelhessenek ellene, a vámosoktól azonban ez a szándék távol állt. Sokszor előfordul velünk is, hogy igazságtalanságnak tekintjük, ha Isten ellenségeinken is segít. Azonban gondoljunk arra, hogy amilyen módon bennünket őket is Isten teremtette, Isten szereti és oltalmazza őket. Talán nem is ellenségeinkben van a probléma bármilyen jogosak is lennének vádjaink ellenük, hanem bennünk, mert nem próbáltunk békülni vagy ha a békejobbot visszautasította felebarátunk nem imádkoztunk eleget érte. Jézus üzenete világos a mai evangéliumi szakaszban: „Irgalmasságot akarok“. Aki képes irgalmazni az tulajdonképpen bocsátani tud, ahogyan Isten is teszi velünk szemben. Ez egy baráti jobbkéz, amelyet Isten felkínál a bűnősöknek is, a választottaknak is. Neked is felkínálja testvérem. Tőled függ csupán, hogy elfogadod-e az Úr segítségét vagy továbbra is csak kihasználod Őt.
Testvéreim!
A híres svéd filmrendező, Ingmar Bergman egyik filmjének a címe ez: Csend. Bemutatja, hogy csend uralkodik vízszintes síkon: az embereknek nincs mondanivalójuk egymás számára. De függőleges vonalon is érvényes ez: az ember és az Isten között sincs kapcsolat. Ez a „néma Isten", Bergman Istene. A mi Istenünk nem marad csendben. Ő megszólít. Az evangéliumi szakaszunk nagyon jó példa arra, hogy Isten nincs csendben, hogy Isten megszólít! Máté meghívásának történetében a megszólító, sőt az életet megfordító Jézus fenséges példája áll előttünk. Három gondolatot még haddj ragadjak ki az evangéliumi történetből, amely valóban „evangélium", azaz örömhír számunkra.
1. Jézus meglátja az esélytelent, és megáll előtte
Ki ez a Máté? Meghívása előtt a másik nevét használta, a Lévit. A név héber eredetű. Magyarul annyit jelent, mint „dörzsölt". A pszichológus lelkész Gyökössy Endre úgy jellemzi: „egy komplexusokkal körülfont ember". És Jézus meglátja ezt a dörzsölt embert, egy vámos embert, akit mindenki utál. Az ilyen ember nem is lehet lelkileg igazán egészséges. Az Úr megáll előtte a vámasztalnál, és mélyen a szemébe néz. Jézus a vámos ember szíve mélyére tekint. Látja céltalan életét, reszkető szívét és azt, hogy milyen hallatlanul vágyódik valami értelmes életre.
Testvérek!
A mai ember egyik nagy tragédiája, hogy alig talál olyan személyt, aki megállna előtte, aki érdeklődne iránta, aki ne fojtaná bele a szót: „Az semmi! Az én bajomat hallgasd meg!" – Meg sem tudunk állni embertársunk előtt, mert egyfolytában rohanunk. Olyanok vagyunk, mint egy fölhúzott motor, mint egy folyton pörgő búgócsiga. Azt hisszük, ha egy percre megállnánk, hát eldőlnénk. Egy nagyvállalat vezérigazgatója élete felét repülőgépen tölti. Lelkesen beszámol eredményeiről. Végén halkan hozzáteszi: „Csak azt tudnám, minek! A kisfiamról meg azt sem tudom, hányadikba jár. Pedig mennyire igényelné, hogy leüljek mellé."
Drága jó testvéreim! Jézus Máté meghívásával buzdít minket is: álljunk már meg az emberek előtt, vegyük észre őket, különösen az esélyteleneket, szólítsuk meg, és próbáljunk értelmes célt tűzni eléjük. Ne hanyagoljuk el ezt a lélektől lélekig ható szolgálatot!
2. Jézus közösséget vállal a kiközösítettel
A vámszedőket nyilvános bűnösnek, hazaárulónak tekintették és messziről elkerülték a tisztességes emberek. Jézus ezzel szemben elment otthonába, asztalához ült a vámossal, akivel senki sem akart közösséget vállalni. Szent Ágoston azt írja: „Csak akkor tudok megváltoztatni valakit, ha elfogadom olyannak, amilyen." Egy orvos csak azt tudja meggyógyítani, akit elfogad abban a betegségben, amiben van. Nem mondhatja: „Fúj, maga menjen innen, én ilyen beteggel nem foglalkozom. Magának fertőző májgyulladása van!" Nem véletlen, hogy Jézus itt a farizeusok vádaskodására éppen egy orvosi szakkifejezéssel válaszol: „Nem az egészégeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." Akik testileg vagy lelkileg betegek.
3. Jézus jó irányba fordítja azok életét, akik vele egy asztalhoz leültek
Máté mindent hátrahagyott, mindenről lemondott. Fölégette maga mögött a hidat. Fölmondott Heródes Antipásznak, leszámolt a római vámszedő hivatallal. A Jézussal való találkozás megfordította életét. Még a nevét is megváltoztatta: attól kezdve Lévi helyett a Mátét használta. Ez pedig annyit jelent: Isten ajándéka. A dörzsölt fickóból Isten ajándéka lett. Mindent hátrahagyott. Azaz mégsem. Két dolgot magával vitt új életébe. Magával vitte nyelvtudását. A szakemberek szerint ő maga fordította le evangéliumát arámról görögre. És vitte az írótollát, a pennáját. Amivel eddig az adósságokat írta, a vámcédulákat, statisztikákat. Írói tehetségét magával vitte új életébe, és kamatoztatta evangéliumának megírásakor. Volt egy külföldi dalénekes, aki hátborzongató, életunt szövegeket írt és szörnyűséges dallamokat komponált hozzá. Hallgatóit depresszióba kergette. Amikor megtért, elkezdett evangéliumi témákra vonatkozó melódiákat szerezni. Az idegbajt okozó gitárt életadó gitárrá alakította.
Drága jó testvéreim!
Talán a mi életünkben is történt ilyen Jézussal való találkozás, megtérés. Új életünkbe vigyük át, ami érték volt a régiben és kamatoztassuk Isten országának építésére. Kérjük az Urat, álljon meg mellettünk, nézzen a lelkünk mélyére, lássa meg bennünk a sérült, céltalan lelket, vállaljon közösséget velünk, és ezáltal fordítsa meg a rossz felé haladó életutunkat. Mi pedig ígérjük, hogy tehetségünket, képességeinket országának szolgálatába állítjuk, és életünket Isten dicsőségére és embertársaink javára kamatoztatjuk. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: Vatican News
