Krisztusban Szeretet Testvérek!
Egy afrikai misszióban történt a következő történet. Egy kis néger fiútól megkérdezte a misszionárius atya, hogy miért nem jön már a misszió iskolájába. A kisfiú ekkor megmutatta a verés sebeit a testén, amiket az apjától kapott, azért mert nem az ősök vallását akarta követni. A kisfiú, bár apja megtiltotta, mégis titokban járt az iskolába, mert szerette hallgatni a Jézusról szóló történeteket, megragadta Jézus minden embert átölelő szeretete. Aztán egy társa csak elárulta az apjánál s a gyermeket apja véresre verte. Egy titkot azonban elárult a néger kisfiú: amikor senki sem látja, éjjel eljön, megáll az ajtó előtt és csendben imádkozik és rejtőzködve a katekizmust is tovább tanulja. Ekkor elővett az ingéből egy szakadt, vérfoltos katekizmust. Vannak helyzetek, amikor még szüleinknek is ellene kell mondanunk olymódon, hogy nem követünk el bűnt a negyedik parancs ellen. Ez akkor fordul elő, amikor Istent lelkiismeretünk szerint akarjuk követni és akadályoznak benne.
Drága jó testvéreim!
Krisztus Urunk az evangéliumi szakaszban követésének feltételeit ismerteti. Elmondja, hogy hozzá tartozni nem azt jelenti, hogy mindig csak öröm vagy boldogság, nem sikerrel kikövezett út, hanem nagyon kemény harc mindazzal, ami próbál földhöz kötni minket. Sok dolog földhöz kötheti az embert, sok olyan dolog van mely elterelheti a figyelmet Istenről: a pénz, a Tv, a szórakozás, a túl szoros családi kötelék, akár egy szeretett személy is. Nem arról van szó, hogy ezek nem szükségesek, hanem az, hogy le tudjunk mondani róluk, ha Isten azt kéri tőlünk. El kellene gondolkozzunk a néger kisfiú hitén és buzgóságán. Vajon mi, akiknek nem tiltja senki hányan állnánk ki annyira Krisztus mellett, amennyire e kisfiú tette. Hányan merték és merik megvallani Istenbe vetett hitüket, mint ahogy tette a néger kisfiú? Sokan azt gondolják, hogy Krisztus Urunk szava felhívás arra, hogy szorosabban kövessük őt mint világi papok vagy szerzetesek. Nem tévedne az, aki az evangéliumi szakaszból ezt hámozná ki, mert valóban nagy szükség van elkötelezett felszentelt személyekre, akik Istent helyezik előtérbe s ezáltal minden felebarát szolgálatát. Nem könnyű feladat ez testvérek higgyétek el. Ez az a kereszt, amiről Jézus beszél, amit fel kell venni és hordozni kell. Éppen ezért szükséges, hogy egy felszentelt személy érezze, hogy imádkoznak érte, mert olykor a felszentelt személynek sem mintegy, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére. Talán ezért vannak kevesen, akik ezt a nemes Isten és emberszolgálatot vállalják, azonban aki mégis így cselekszik és a benne csíraként rejtőző isteni hívást követi a viselt kereszt jutalmát is megkapja: ha problémáit sopánkodva, siránkozva, kétségbeesetten viselte egyik napról a másikra nem az örök boldogságot fogja kapni, hiszen ő azt nem tudta életében felfogni, megtapasztalni, ha problémáit azonban keresztként viselte, felnézett arra a Jézusra, aki szeretetből, véresen hordozta értünk a terhet egy pillanatig sem veszítve el bizalmát a mennyei Atyában az meg fogja kapni a jutalmat attól, akiben bízott: a mennyei Atyától. Jézus azonban arról is szól, hogy Isten szolgáját, aki akár egy pohár vízzel segíti ki Isten jutalmát nyeri el. Nem elsősorban azért, mert az embert szolgálta ki, hanem azért, mert Isten szolgájával szemben cselekedett valami jót.
Drága jó testvéreim!
Helytelen lenne azt hinni azonban, hogy az evangéliumi szakasz csak a papokhoz, szerzetesekhez, szerzetesnőkhöz szól, hiszen mindannyiunk felszentelést nyertünk a keresztségben. Krisztusban kereszteltek meg minket, hogy bűn nélkül éljünk. Mit jelent bűn nélkül élni, melyik ember tud bűn nélkül élni? Egyik sem. Azonban törekedni kell, hogy bűn nélkül éljünk, törekedni azt jelenti, hogy minden emberre tekintsünk jóindulattal, segítőkészséggel, olyan módon, hogy ne kösse le figyelmünket az, hogy milyen szavakkal, cselekedetekkel tudnák borsot törni az orra alá, hanem az, hogy saját erőnkből meg nem oldott kapcsolatainkat Isten elé tudjuk tárni imában. Krisztusban szeretet testvéreim! Próbáljunk meg úgy élni, ahogyan azt Krisztus Urunk kérte tőlünk: vegyük fel keresztjeinket, viseljük el egymást türelemmel, jóindulattal, imádkozzunk egymásért, mert együvé tartozunk, a Krisztuséi vagyunk.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
