Lupény város Erdélyben, Hunyad megye déli részén, a Zsil folyó partján, Petrozsénytól 20 km-re, Dévától pedig 110 km-re helyezkedik el. Első írásos említése 1770-ből való.1916-ban súlyos harcok folytak a városért a román és osztrák-magyar-német seregek között, amely a Központi Hatalmak seregeinek javára dőlt el. 1960-ban városi rangot kapott. 1977. augusztus 2-án a helyi bányászok felkelését a kommunista, kizsákmányoló rezsim ellen, a hatóságok gyorsan leverték, sokakat ítélve börtönbüntetésre vagy kényszermunkára. Municipiúmi rangot 2003-ban kapott. A lakossága különböző etnikai összetételű. A szénbányászat megindulásával és a vasút kiépítésével idetelepült bányászok részére 1893 őszén kérte a bánya, hogy papot kapjanak. 1893-ban meg is alakult az önálló plébánia helyi lelkészség címen. Imaházul és papi lakás céljaira egy munkáslakást kaptak. A ferences nővérek 1897-ben telepedtek le, 1916-ig a bányatársulati kórház betegeit ápolták, iskolát is vezették. 1900-ban építették a templomot, Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelték fel.
A templom főoltárán egy új Szűz Mária szobor látható – a kolozsvári Piarista Templom Rózsafüzér Társulat ajándéka. Nem volt Mária kép vagy szobor a főoltáron, annak ellenére, hogy Mária Templom. Egy régi Szent Borbála vászonkép szerepelt a főoltáron. Az most a bejáratnál, jobb oldalon került, a Szent Antal szobra mellett. A templom hajójában két mellékoltár van: Jézus Szent Szíve és Szűz Mária. A szószék már nincs, az állapota miatt, meg a rossz pozíciója miatt kikerült a templomból.1900-ban épült az új plébániai lakás is. Jelenleg még használhatatlan. A templomot 2020 szeptemberétől kezdve minden évben felújították egy kicsit, darabonként: csatornarendszer, tető bádog javítás, a külső falakat, a torony bádog része, a gerendarendszer a toronyban, a templom belseje alsó része nagyjában megújult. Még mindig hátra van maradva rengeteg munka, a falaknál, plafonnál stb. A felújításokhoz támogatást kaptak a román kultuszminisztérium részéről, a megyei tanácstól, helyi tanácstól, németországi plébániáktól, egyes plébánosoktól az egyházmegyében, a kolozsvári Szent Mihály plébániától stb. A drénrendszerre Budapestről BGA támogatásból kaptak segítséget. Az új padok, oltár, ambó, keresztelő kút, ministráns székek, kehely beszerzését, németországi támogatással végezték (a gelsenkircheni Szent Borbála Plébánia segítsége). Az urikányi régi házikót lerombolták, mert már életveszélyes volt — az volt az úgynevezett kápolna a filliában. Ott a helyi tanács segítségével új kápolnát építenek (már megvan a beton alap), a telekkönyvezést, a projektet és a dokumentációt a hívek adományaiból fizették ki. A Galícia-telepen is épült egy kis kápolna Jézus Szíve tiszteletére. Jelenleg már nem létezik. 1920-ban indult a katolikus iskola, amelyet 1948-ban államosítottak és gyakorlatilag 2004-ben visszakapta az egyház. Nagy épület, sajnos jelenleg használhatatlan.
A Kármelhegyi Boldogasszony plébánia a Gyulafehérvári Romai-Katolikus Érsekség, a Fehér-Hunyadi főesperesi kerülethez tartozik. A szentmiséket magyar és román nyelven végzik. Búcsús ünnepét a Kármelhegyi Boldogasszony napján tartják, július 16-án (ha viszont Vasárnapra esik, akkor Hétfőn tartják meg). Örökös szentségimádási nap: július 09. URIKÁNY filiát, Lupény látja el: Kedden, Vasárnap és Főünnepségkor van szentmise. A város Erdélyben, a Nyugati-Zsil völgyében, Petrozsénytól 25 km-re nyugat/délnyugatra, a Retyezát és a Vulkán-hegység lábánál fekszik, Hunyad megyében. Két település, Hobiceny és Urikány egybeolvadásából keletkezett ez a kis város. Az utóbbi nevét először 1786-ban mind Urikányt említik. Urikánynak megközelítőleg 110 a lélekszáma, a „temploma” Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére van felszentelve. A plébánia a Gyulafehérvári Romai- Katolikus Érsekség, a Fehér-Hunyadi főesperesi kerülethez tartozik. A kápolna búcsúját a Jézus Szíve Ünnepe utáni szombaton tartják. Örökös szentségimádási nap: június 19.
Összeállította: Gábor Anna
Fotó: Szilágyi László
