Krisztusban Szeretett Testvéreim!
A Prédikátor könyvében olvashatjuk: "Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak, az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének". (Préd 3, 1-2)
Valamikor szívet-lelket gyönyörködtető látvány volt, amikor a szántó-vető ember elkezdte munkáját, s mielőtt ekéje a földbe vágott volna, levett kalappal imádkozott, és munkájára Isten áldását kérte. S ugyanígy, amikor befejezte a vetést, megállt a földje végében, keresztet vetett önmagára, keresztet rajzolt földjére, és imádkozott. Mindent megtett a jó termés érdekében, s vetését Istennek ajánlotta.
Ma is ezt teszik a szülők, papok, tanítok és nevelők, hogy az Egyház szolgálata által olyan értékekkel gazdagítsák a jövő nemzedékek életét, amely teljesen az ő javukat szolgálja. Sokszor tapasztaljuk, hogy fáradozásuk sok tekintetben kudarcot vallott. Áldozatos munkával hintették a jó magot, de az kopár földbe hullott, csak tövist és bojtorjánt termett. Tiszteletre, becsületre és Isten félelemre akarták nevelni az ifjú nemzedéket, de az eredmény nemegyszer csak hálátlanság, sikertelenség és keserűség volt.
Drága jó Testvéreim!
Hasonló jelenséggel találkozunk Jézus tanítványainak az életében is. Hiszen minden igyekezetük és buzgóságuk ellenére Isten Igéje csak lassan és igen nehezen vert gyökeret az emberek lelkében. Nekik is rá kellett ébredniük arra a valóságra, hogy a krisztusi örömhír és igazságosság csak kevés ember szívében vernek kitéphetetlen és erős gyökereket. Ezért Jézus igyekezet bizalmat önteni beléjük és elmondta nekik a mai evangéliumban szereplő példabeszédet, melyben arra hívta fel a figyelmüket, hogy nem az evangélium örömhírében van a hiba. Mert az isteni igazságosság tisztaságához semmi kétség nem férhet. A vetőmag ép, tiszta és kifogástalan, élő és eleven, alkalmas a vetésre. De ez a vetőmag csak ott és akkor szökkenhet szárba és hoz termést, ha alkalmas talajra talál, ahol az emberek elfogadják az Isten akaratát és teljesítik azt.
Jó és alkalmas talajjá kell tennünk egész életünket, mint ahogy ez a következő történetből is kitűnik. Mindnyájunk előtt ismerős a luordesi látnok, Bernadette, akinek a halála a következőképpen történt. Ez a szelíd, jóságos lány iszonyú kínok között, kisebzett testtel, folytonos légzési nehézségekkel küszködve, görcsökkel kínozva feküdt halálos ágyán. Az apáca társai lourdesi vizet hoztak neki, hogy megigya, hiszen ő a látnok, a szent bizonyára meggyógyul, ha Istent kéri, s Mária közbenjárását. De Bernadett szelíden eltolta magától a poharat, és ezek a kérdések hangzottak ajkáról:" Mit szólna az Úr? Ez a kis apáca semmit sem akar értem szenvedni, holott én mennyit szenvedek érte?" Utolsó percében felült, keresztet vetett magára és így halt meg. Bernadett élete jó és alkalmas talaj volt arra, hogy Isten vetőmagja szárba szökkenjen. Lelkében a szenvedés igazi termést hozott. Megértette Bernadette azt, hogy Isten akaratát akkor teljesítjük igazán, ha készek vagyunk egész életünket átalakítani, sőt isten rendelkezésére bocsátani akaratunkat és érzéseinket. Így szívünkben gyökeret ver az isteni vetőmag és akár százszoros termést is hozhat.
Testvéreim!
A mai evangéliumban azt is hallottuk, hogy Isten bőkezűen és minden féle szolgáltatás nélkül szórja és hinti az üdvösség magvát. Vetőmagját pazarlóan hinti a szántóföldekre és az útszélre, a köves talajra és a tövisek közé, egyszerűen mindenhová, ahol emberek élnek a földön. Előre tudja, hogy sok vetőmag így kárba vész, mégis szüntelenül hinti azt, ahol csak lehet. Számol a sikertelenséggel, mégis derülátó, mert tudja, hogy egyetlen mag százszoros termést is hozhat, ha jó földbe hull. De mit jelent jó talajnak lenni? - tehetjük fel a kérdést. Olyan talajnak, amelyben Isten vetőmagja szárba szökken, amely talaj magába fogadja Isten Igéjét? A jó talaj mindegyikünk számára a következőt kell, hogy jelentse: a hívő ember befogadja Krisztus tanítását és örömhírét, elgondolkodik azon, szívében érlelgeti és igyekszik annak megfelelően alakítani életét. Nem marad meg saját elképzeléseiben, gondolataiban, nem képzeli magát Istennek és okosabbnak sem találja magát Istenél. Így akinek szívében gyökeret vert az isteni Ige, az isteni mag, az komolyan követi és hallgat lelkiismeretére és Isten akaratának megfelelően ápolja azt.
Testvéreim! Teréz anya igazából akkor lett Teréz anya, amikor megérezte Isten hívását, hogy tekintélyes állását - egy szerzetes gimnázium igazgatója volt - cserélje fel a szegényekkel, majd a még szegényebbekkel, a haldoklókkal és az elhagyottakkal. S élete jó földdé, talajjá vált, hiszen az elvetett mag kikelt, sőt micsoda bő és gazdag termést hozott élete során.
Krisztusban Szeretet Testvéreim!
Nagy szerencsénk az, hogy Isten nem fárad bele üdvösségünk és boldogságunk örök munkálásába és tervébe. Szüntelenül vett és ismét várja a termést a mi részünkről. Ezért nagy feladatunk az, hogy lelkünkben kialakítsuk a jó talajt az égi Ige befogadására. Legyünk az Isten jó termőföldje. Ha nem is sikerül mindig százszoros termést hoznunk, akkor is legyünk mindig az Isten jó szántóföldjei. Igyekezzünk olyan talajjá válni, amelyben Isten vetőmagja kicsirázik. Így bőséges termést hozunk még akkor is, ha lelkünk időnkét tövises, bogáncsos, kietlen vagy sziklás talajjá változott. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
