Fészek nélkül nehéz felnőni! Aki fészek-meleg nélkül indul az életbe, az mindig fészket keres, de ezt maga sem tudja. Különös honvágy ez. Ritkán talál rá, vagy sohasem. Aki úgy repült vagy inkább esett ki a fészekből, hogy nem vigyázott rá egy gondos "anyamadár" s nem bocsátotta időben szárnyaira, az igen nehezen tud majd jól repülni. Az emberekhez való kapcsolódást is éppen olyan korán kell megtanulnunk, mint anyanyelvünket vagy a szeretet kifejezését. Állítom, minden emberben rengeteg "el nem szeretett" szeretet él! Hiszek az emberi szeretetben. A baj csak az, hogy vannak, akik nem tudják kimutatni, sőt vannak, akik inkább leplezik. Úgy érzik, hogy az szégyen. Álarc mögé bújtatják szívüket, mert nem tanították meg őket szeretni. Az ilyen ember beszélni valahogy megtanult, de nem tanult meg kapcsolódni. Egy életen át bolygó idegen marad: "magános madár a háztetőn".
Különös, de ennek az ellenkezője, a rendkívül meleg fészek is lehet végzetes! Ahol az idős szülők minden szeretetüket, minden melegségüket egyetlen késői "szemük fényére" ömlesztették. Mivel az ilyen szegény egyke roppant zárt, üvegházi körülmények közt kezdte el életét, egy életen át mindenütt hideget fog érezni. Azt a fészek-meleget sehol sem kapja meg. Csak ott tud kapcsolódni, csak abban az otthonban, abban a lakásban és csak azokhoz az emberekhez. Neki mindig hideg "külföld" marad az ajtón kívüli világ. Olyasmi ez, mint egy roppant meleg, túlfűtött lakásból kilépni. Minden ember kiskabátban jár, de emberünk nagykabátba öltözik, mert számára óriási a hőmérséklet-különbség.
Tehát: vagy nagyon kevés vagy nagyon sok volt a fészek melege. A lélektan régen megállapította, hogy a túladagolt szeretettel legalább annyit lehet rontani, mint a kevéssel. Ez a diagnózis. De mi a terápia? Mi erre a gyógyszer? Az emberi élet egyik alfája és ómegája: LENNI = KAPCSOLATBAN LENNI! Lenni: EGÉSZ-ségesen, relatíve boldogan, aránylag kiegyensúlyozottan, jó közérzettel, emberhez méltóan lenni nem más, mint kapcsolatban lenni. Az első kapcsolat az ÉN-TE kapcsolat. Én és egy másik ember. Én és a feleségem. Én és a gyerekem. Én és egy ember, vagy néhány ember még! E nélkül nincs emberi élet! Kapcsolat nélkül egyszerűen kialszik a fény. Legyen néhány emberrel szoros kapcsolatod. Hangsúlyozom: néhánnyal! Valaki mesélte: "Száz embernél többnek írtam újévi üdvözletet, és egy ember sem akadt, akinél szilveszterezhettem volna!" Így igaz. Száz emberrel csak felületesen lehet kapcsolódni, az még nem személyes kapcsolat.
Az igazi emberi kapcsolatban együtt vagyunk, szót váltunk, egymás szemébe nézünk, legalább érkezéskor-búcsúkor megfogjuk egymás kezét. Vagy éppen meglátjuk a másik homlokán a bánatot vagy ajkán a mosolyt. Azért mondom: néhány emberrel, mert sokkal ezt nem lehet. Néhány emberrel építsd ki és ápold a kapcsolatot, hogy az mindig személyes kapcsolat legyen; "öntözgesd", mint a virágodat!
Forrás: Gyökössy Endre - Lélekápolás
