A mennyek országa végtelen gazdag tartalmú kifejezés. Talán azért is mondott el az Úr Jézus olyan sok példázatot a mennyek országáról, mert olyan sokféle jelentése van, hogy csak a legkülönbözőbb példák értetik meg velünk igazán egy-egy igazságát. A mai evangéliumban Jézus a mennyek országát egyebek között a szántóföldben elrejtett kincshez hasonlítja, mely nemcsak úgy egyszerűen ott fekszik valahol az utcán, hanem el van rejtve. Nem látszik rögtön. Talán sokan éppen azért nem értik meg Istent, vagy éppen azért fordulnak el tőle, mert valahogy Isten mindig rejtve marad. Nem lehet azt mondani, na látjátok itt az Isten, vagy amott. Jézus eljövetele óta lehet mondani, hogy Jézus az Úr, de őbenne is el volt és el van rejtve Isten gazdagsága és fensége.
Jézusnak maga a sátán tett olyan ajánlatot, hogy lépjen ki ebből a rejtettségből, mutassa meg nyíltan isteni hatalmát úgy, hogy mindenki láthassa. Ugorjon le a templom tetejéről, üljön királyi trónra, változtassa a köveket kenyerekké. Még élete végén is azt tanácsolta neki, hogy szálljon le a keresztről, elámítva ezzel a sokaságot. Majd akkor mindenki úgy fog rámutatni, hogy íme az Isten. De Jézus nem követte ezt az utat. Istensége végig rejtve maradt benne.
Kedves testvérek! Nem véletlen, hogy Jézus egy jelentéktelen falucska istállójában, szegény emberek gyermekeként született. Az akkori kor senkijeként lépett ebbe a földi világba. Később is nem a gazdagokkal, az előkelőkkel, hanem elsősorban a szegényekkel, a betegekkel, a társadalom kivetettjeivel kereste az érintkezést. Senkit sem akart az ő isteni hatalmával lenyűgözni, hanem a személyes találkozások alkalmával, szeretetével, szerénységével, jóságával nyitotta meg az emberek szívét a mennyek országának. Jézus olyannyira rejtettségben élt közöttünk, emberek között, akit vádolhattak, lenézhettek, leköphettek, gonosztevőként megölhettek, és közben észre sem vették, hogy Isten drága kincsét tapossák. Úgy, mint a példabeszédben szereplő ember, aki nap mint nap elment a kincs felett, hasonlóan ma is sokan mennek el a Jézus keresztje mellett úgy, hogy semmit sem vesznek észre. Pedig Jézus ma is hívja az embereket, és kincseket kínál nekik. A kincs a szántóföldben van elrejtve.
De mi ez a szántóföld? Nem más, mint az a terület, ahol a mindennapi életünk játszódik. Mindnyájunk életének a szántóföldjén ott van elrejtve ez a drága kincs, csak talán nem tudjuk, hogy milyen nagy kincsek felett járunk, pedig ha kicsit mélyebbre ásnánk, nagy kincseket találnánk. A példabeszédben szereplő ember talán még meg is ijedt, amikor az ekéje valamibe beleakadt szántás közben. Talán még bosszankodott is miatta. A mi életünkben is meglehet, hogy a szenvedés mélyszántása hozta felszínre, vagy hozza majd felszínre a drága kincset, amely nélkül talán nem is juthatnánk olyan bensőséges, élő kapcsolatba Istennel. Kedves testvérek! A hasonlatból még azt is megtudjuk, hogy ez az ember, áldozatot is hoz a kincsért. Milyen megdöbbenve nézhettek rá a barátai, meg a szomszédjai, amikor mindenét eladja és minden áldozatra kész, csakhogy a kincset magáénak mondhassa. Ismerősei talán a fejüket csóválva mondogatták: ennek az embernek elment az esze. Máról holnapra szegénnyé lesz, mindent elad, de egyszercsak azt veszik észre, hogy máról holnapra a leggazdagabbá válik. Néha elhibázott lépésnek tűnik otthagyni a biztosat a bizonytalanért, már meglevő javakat csupán a megígértekért, de Jézus szavára mégis mindig megéri hallgatni. Jézus hasonlatával arra is rámutat, hogy Isten a mennyek országát nemcsak úgy dobja az ember után: tessék itt van, akár akarod akár nem, hanem ha valaki meg akarja azt nyerni, annak ára van. Még Isten ingyen kegyelme sem hullik csak úgy potyán az ölünkbe. Jézus keresztáldozata ugyan ingyen van, azonban a Jézussal való találkozás után már nem élhetünk úgy, ahogy addig éltünk, vagy ahogy az nekünk tetszik. Oda kell adnunk Jézusnak bűneinket, szenvedélyeinket. Mert valaki vagy a bűnéhez ragaszkodik és veszni hagyja a drága kincset, vagy leteszi bűneit a keresztnél és elnyeri Isten kegyelmét, ajándékait. Az az ember, aki ezt megérti, az boldog ember. Habár meglehet, mindenét odaadta, mégis azt érzi, hogy mindaz amije volt, semmi az Istentől kapott kincs gazdagsága mellett. Mivel felnyílt a szeme és látja az Istentől kapott kincs gazdagságát, leggazdagabbnak érzi magát
Drága jó testvéreim!
Archimedes, görög matematikus, a szirakúzai fürdőben fedezte fel a hidrosztatika alaptörvényét, a folyadékba merülő testre gyakorolt fölhajtó erőt. A megtalálás örömében végigfutott a város főutcáján, és boldogan kiáltozta: „heuréka!”, „Megtaláltam!” A mai evangéliumban szereplő napszámost és kereskedőt is hasonló öröm árasztja el. Ujjongva mondják: megtaláltuk életünk nagy lehetőségét, a kincset, illetve a drágagyöngyöt. A keresztény hívőt ugyanez a boldog tudat árasztja el, ha ráébred „Isten Országának” birtoklására. Isten országának mindent felülmúló értéke van. A szegény napszámos szerszáma ásás közben kincses ládát fordít ki a földből. A törvény értelmében a talált kincs azé, akinek a földjéből előkerült. Ezért visszatemeti a ládát. Majd eladja mindenét, megveszi a földet, és így jogosan megszerzi a kincset. A gazdag kereskedő üzletelés közben igazgyöngyöt talál. Erre eladja a rakomány áruját, és megveszi azt az egy drágakövet.
Testvéreim! Amikor, mi ezt a szót halljuk, „ország”, zászlókra, lobogóra, címerre gondolunk. Földterületet képzelünk el, amelynek határai vannak, domborzata, éghajlata, növény- és állatvilága. Érzelmek is kapcsolódnak hozzá a Radnóti vers szellemében: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám.” Jézus sohasem egy földrajzilag körülhatárolt területet értett alatta. Szerinte ott van jelen, ahol Isten uralmát elfogadják. Vagyis az istenszeretők lelkekben. Érthető a földi egyházra, az örök boldogságra, vagy akár a Krisztus-követésre általában. Aki erre rátalál, a legnagyobb érték birtokába kerül.
A példabeszéd szereplői váratlanul bukkannak a kincsre. Bölcsességük abban nyilvánul meg, hogy nem szalasztják el a váratlan lehetőséget. Nem vétik el az egyszer adódó alkalmat. Sokan a lelki kincsekre: a hitre, a vallásosságra, az egyházra váratlanul találnak rá. Egyszerre ott áll előttük a lehetőség az Istennel való kapcsolat fölvételére, a Krisztussal való találkozás lehetőségére. Rábukkannak a kincsre. Nagy a felelősségük, hogy ha rátalálnak, szerezzék is meg. Mert nem biztos, hogy ha most elszalasztják a lehetőséget, lesz-e alkalmuk újból rátalálni. Egyszerű kis példák:
Fiatal szülök a baba kocsikáztatása közben szinte belebotlanak a templomirodába. Mivel mindketten ateisták, a pap felkínálja nekik, hogy kiscsoportos beszélgetéssorozatban tiszta forrásokból bemutatja az istenhitet, felkészíti felnőtt módon a szentségekre a szülőket, utána megkereszteli a gyermeket, és később is segítségükre lesz a gyerek további vallási nevelésében.
Kórházban fekvő súlyos beteg ágyánál a lelki gondozó felkínálja, küld egy papot, aki lelkileg, megnyugtatná. Vallásos hölgy lelki tanácstalanságban levő barátnőjének befizet zarándoklatra, lelki gyakorlatra. Iskoláskorú gyermeket hív pajtása hittanra, ministrálásra. Drága jó testvéreim! Akik rátalálnak Isten országára, de eltemetik gondjaik, terveik, álmaik alá, nem biztos, hogy kapnak új lehetőséget az elvétett alkalom korrigálására. Halogatás nélkül cselekedni kell! A napszámos és a kereskedő nem állt megkövülten a kincs mellett. Nem fogtak hozzá sóvárogva számlálgatni az értéket, nem veszítették el a fejüket. Ehelyett megfontoltan, értelmesen és főként azonnal cselekedni kezdtek. Azon nyomban. Aznap! Bárcsak mi sem felejtenénk el az igazságot: „Az ördög legcélravezetőbb kísértése: a majd holnap!” Isten ügyében legyünk serények. Nem holnap! A zsoltáros erre figyelmeztet: „Ha ma meghalljátok az Úr szavát, meg ne keményítsétek szíveteket!” Érte minden áldozatot szívesen kell vállalni A szántóvető eladta mindenét. Még a födelet is feje fölül. A kereskedő is összes áruját eladta. Tehát neki is mindentől meg kellett válnia. Sem nem olcsóbb, sem nem drágább az a gyöngy, mint a mindene. Ilyen csak a mesében szokott előfordulni. Meg ez történik az istennel való kapcsolatunkban is. Akárki akad is rá Isten Országára, megveheti, csak éppen mindenét oda kell adnia érte.
Testvéreim! Mit jelent az, hogy mindent odaadni érte? Mindenét sokféleképp adhatja az ember. Az is mindenét adja, aki lemond a családalapításról Isten Országáért (szerzetesek, papok, apácák). De az is, aki gyermekeiért él, meg házastársáért. Örül a napszámos és örül a kereskedő is, mert mindketten nyélbe ütötték életük nagy üzletét. A sportoló sem sajnálkozik a fáradságos edzések miatt, mert a sikerért dolgozik. A hadvezér sem félti a bőrét, mert a győzelemért küzd. Éppígy a keresztény sem tartja magát áldozatnak, ha Isten Országáért bármiről is le kell mondania, mert a legnagyobb értéket szerezte meg helyette. El ne vétsem a lelki kincsek megszerzésének lehetőségét. Nem biztos, hogy nem ez volt az utolsó esélyem. Ne halogassam vallási kötelességeimet. Isten Országáért legyek kész mindenről lemondani, ha akadályoz. Örömmel vállaljam keresztény kötelességeimet, mert „Isten a jókedvű adakozót szereti.” Akkor a bölcsek és boldogok közt lesz helyem már itt a földön, és elnyerem az örök életben is. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: Keresztény Élet
