Ferenc pápa fiatalokkal végezte Lisszabonban a Via Crucis-t

Ferenc pápa augusztus 4-én este, a lisszaboni VII. Edward parkban az ifjúsági világnap alkalmából megtartott Via Crucis-on arra emlékeztette a fiatalokat, hogy Jézus ma is velünk jár, szeretettel és reménységgel telve mindannyiunk számára.

Kedves testvéreim, jó estét kívánok!

Ma Jézussal fogtok együtt járni. Jézus az Út, és mi Vele fogunk menni, mert Ő is járja az utat. Amikor közöttünk volt, Jézus ment, ment, gondoskodott a betegekről, segítette a szegényeket, igazságot tett... járt, prédikált, tanított minket. Jézus jár, de az út, ami leginkább a szívünkbe vésődött, az a Kálvária útja, a Kereszt útja. És ma ti, mi, én is, imával fogjuk megújítani a Kereszt útját. Jézust fogjuk nézni, ahogy elhalad, és együtt megyünk majd Vele.

Jézus útja maga az Isten, aki kilép Önmagából, hogy közöttünk járjon.

Az, amit oly sokszor hallunk a szentmisén: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott”. Emlékeztek? „És az Ige emberré lett, és közöttünk járt.” És ezt szeretetből teszi. Szeretetből teszi. És a kereszt – amely minden ifjúsági világtalálkozót elkísér –, az ennek az útnak a képe, a megjelenítése. A kereszt a legnagyobb szeretet jele a legteljesebb értelemben; azé a szereteté, amellyel Jézus át akarja ölelni az életünket. A mienkét? Igen, a tiedét, a tiedét, a tiedét, mindannyiunkét.

Jézus értem jár. Mindenkinek meg kell mondanunk. Jézus értem vállalja ezt az utat, hogy életét adja értem. És senkinek sincs nagyobb szeretete, mint annak, aki az életét adja a barátaiért, aki az életét adja másokért. Ne felejtsétek ezt el: senkinek sincs nagyobb szeretete, mint annak, aki az életét adja – Jézus ezt tanította. Ezért van az, hogy amikor a feszületre nézünk – ami olyan fájdalmas, olyan nehéz látvány –, abban annak a szeretetnek a szépségét látjuk, amely mindannyiunkért az életét adja.

Egy mélyen hívő ember mondott egyszer egy mondatot, ami nagyon megragadott. Ezt mondta: „Uram, a te kimondhatatlan kínszenvedésed miatt tudok hinni a szeretetben.” Uram, a te kimondhatatlan kínszenvedésed miatt tudok hinni a szeretetben. És Jézus járja az utat, de vár valamire: várja a társaságunkat, várja, hogy ránézzünk...

Nem tudom, várja, hogy megnyissa a lelkem, a lelked, és mindannyiunk lelke ablakát. Milyen csúnyák a bezárt lelkek, melyek belül vetnek és belül mosolyognak! Ennek semmi értelme. Jézus jár, és közben vár minket a szeretetével, vár a gyengédségével, hogy vigasztalást nyújtson nekünk, hogy felszárítsa könnyeinket.

Most felteszek nektek egy kérdést, de ne válaszoljatok hangosan; mindenki válaszoljon magában. Én sírok néha? Vannak olyan dolgok az életben, amik megríkatnak? Mindannyian sírtunk már az életünkben, és még mindig sírunk. És Jézus ott van velünk; velünk sír, mert elkísér minket a sírásba vezető sötétségben.

Maradjunk egy kicsit csendben, és mindenki mondja el Jézusnak, hogy miért sír az életben; most, csendben, mindenki mondja el magának.

[Néhány pillanatnyi csend]

Jézus gyengédségével felszárítja elrejtett könnyeinket. Jézus az Ő közelségével szeretné betölteni magányunkat. Milyen szomorúak a magány pillanatai! És Ő ott van, ki akarja tölteni ezt a magányt. Jézus az Ő vigasztalásával szeretné betölteni a félelmünket, a te félelmedet, az én félelmemet, ezeket a sötét félelmeket; és

[Jézus] arra akar minket sarkallni, hogy vállaljuk a szeretet kockázatát.

Mert, tudjátok, jobban tudjátok, mint én: szeretni kockázatos. Vállalni kell a szeretet kockázatát. Kockázatos, de megéri felvállalni: Ő elkísér téged ebben. Mindig kísér minket, mindig velünk együtt jár; mindig, az egész életünkben, mindig közel van hozzánk.

Nem szeretnék sokkal többet mondani. Ma Vele fogjuk járni az utat, az Ő szenvedésének útját, a szorongásaink útját, a magányunk útját.

Most tartsunk egy kis csendet, és mindenki gondoljon a saját szenvedésére, a saját szorongására, a saját nyomorúságaira. Ne féljetek, gondoljatok ezekre, és gondoljatok arra is, hogy a lélek újra mosolyogni szeretne.

[Néhány pillanatnyi csend] És Jézus megy a kereszttel, meghal a kereszten, hogy lelkünk mosolyogni tudjon. Ámen. Fordította: Hollósi Judit Fotó: Vatican News (portugál nyelvű csatorna) Magyar Kurír

About the author

Emese