Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus lecsendesíti a háborgó tengert (Mt 8,23-27). Adódik tehát a kérdés: akkor miért nem csillapítja le a természet pusztító erőit, miért nem fogja le az ember gyilkoló kezét, miért nem avatkozik be a millió és millió emberéletet követelő háborúk, a földrengések, járványok és egyéb természeti katasztrófák esetében?
Álljunk meg itt egy pillanatra, ugyanis rossz a kérdésfelvetés. Nem azt kellene kérdeznünk, hogy Isten miért engedi ezt vagy azt a rosszat, hanem hogy mi miért engedjük. Isten sose büntet, csak a bűn bünteti magát, ezt tudjuk. Tudjuk, hogy abból a pénzből, amelyet az emberiség háborúra költ, minden, abortusszal megölt magzatot fel lehetne nevelni, és az éhínséget a világ valamennyi pontján fel lehetne számolni. Lehetne sokkal modernebb és hatékonyabb egészségügyet csinálni, ami ráadásul mindenkinek elérhető lenne. A földrengésekért ugyan nem mi, emberek vagyunk a felelősek, de nem omolna össze annyi ház és nem halna meg annyi ember, ha a helyes építési technológiát alkalmaznák, és nem spórolnák ki, nem lopnák el azokat az anyagokat, amelyek az épületeket a földrengéssel szemben ellenállóvá teszik.
A természeti csapásokról egyébként Barsi Balázs atya azt mondta, hogy ha nagyritkán, mondjuk egy évtizedben egyszer történik valami komolyabb földrengés, szökőár vagy egyéb katasztrófa, akkor nem győzzük faggatni Istent, hogy miért engedte ezt meg. No és azt miért nem kérdezzük meg, hogy a megelőző tíz, húsz, ötven évben miért engedte meg, hogy minden szörnyűség elkerülje azt a földet, az országot, sőt, az egész világunkat? Vagy másképpen fogalmazva: adtunk már valaha hálát azért, hogy ma reggel sem arra ébredtünk, hogy a fejünkre szakadt a háztető, és nem mosta el az áradat az egész várost? Pedig ez legtöbbünk számára az egész életében mindennapos "élmény"! Tehát mindig a bűn büntet, vagyis a helytelen, rossz cselekedeteknek van olyan következménye, amit mi büntetésként élünk meg, mert szenvedést és fájdalmat okoz. Sajnos kollektíven szenvedjük el, de azért benne vannak a magunk mulasztásai is, mert legtöbbször mi sem tesszük meg azt a keveset, ami rajtunk múlik, hogy megelőzzük a bűnt.
Ezért ami az ítéletet illeti, azt bízzuk csak Istenre. De meddig terjed Isten megengedő akarata? Mikor avatkozik be az egyén vagy akár az emberiség történelmébe? Mert hogy beavatkozik egy idő után, az biztos, ahogy az eddig is oly sokszor megtörtént.
Forrás: Csókay András: Megbocsátás Jézus-imával - A sziámi ikrek szétválasztó műtétjének lelki tanulságai a háborúk és természeti katasztrófák tükrében
