Nagybánya Máramaros megye székhelye. A város az ország északnyugati részén, a Nagybányai-medencében, az 1307 m magas Rozsály-hegy déli lábánál, a Zazar folyó partján fekszik. Északról a Gutin-hegység határolja. A szomszédos községek délen Lénárd -falva és Tőkésbánya, keletre Felsőbánya, nyugatra pedig Alsótótfalu. Egyes történelem kutatások szerint a város első említése 1142-ből, II. Géza korából való Asszony -pataka néven, amikor a király szászokat telepített a környékre. A legrégebbi fennmaradt oklevél 1327-ből való; ebben Károly Róbert király Zazarbánya néven említi a települést. A bányaváros védőszentje Szent István király. Nagybánya messzi földön híres volt Szent István nevezetű gótikus stílusú templomáról, aminek tornya a mai napig magaslik Nagybánya felett. A II. világháború után, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lett. Az 1989-es forradalom óta sokan kiköltöztek külföldre, vagy a környező falvakba, így a város lakossága 114 ezerre csökkent. Nagybánya gyönyörű középkori épületei mellett, amelyek nagy része a régi központ környékén felújítva láthatók, ez a közel 300 éves barokk templom is a város egyik legértékesebb műemléke és erdély legrégebbi barokk temploma.
A megújuló régi városközpont tőszomszédságában található a Szentháromság plébániatemplom építése az 1687-ben Nagybányán megtelepedett jezsuitákhoz kapcsolódik. A jezsuiták 1717-ben az egykori Szent Márton templom helyére lerakták a Szentháromság templom, valamint a Residentia rendház alapját. A jezsuita rend eltörlése után a Szentháromság templom Mária Terézia kegyéből átadatott a híveknek plébániatemplom rendeltetéssel. A templom a korabeli építészeti ízlésnek megfelelően kéttornyú barokk épület. 1718-ban már álltak a templom falai, ekkor állították a bejárat feletti vörös márványkövet, amely mögé a templom építésére vonatkozó okmányokat is elhelyezték. A márványkő felirata: „a szentséges és oszthatatlan Szentháromságnak, a keresztrefeszített Úr Jézus Krisztus emberségének, a boldogságos és dicsőséges Szűz Mária termékeny tisztaságának, a minden szentek összességének állíttatott, ajánltatott és felszenteltetett. 1718.” A templom belső bútorzatát jezsuita segítőtestvérek, képzett asztalosmesterek készítették, pompás tölgyfa padokat, barokk szószéket és a toronyfülkéjébe három hatalmas faszobrot, Loyolai Szent Ignác és Gonzaga Szent Alajos jezsuita szerzetesek, a középső fülkében pedig Szent József a gyermek Jézussal. Vaskos falpillérei, párkányokkal tagolt, tömzsi, alacsony tornyokkal övezett homlokzata, bástyaszerű stabilitást, jól kiépített rendszert, biztonságot és harmóniát sugall minden részletében. A bejárat feletti díszes márványtábla a templom alapítására és építésére utal. Barokk pompa, széles, gazdag profilú koronázó párkányok, kifinomult ornamentika, elegáns fejezetű falpillérek özöne fogadja a templomba belépőt. A színek egysége visszafogott, és szinte észrevétlenül simulnak ebbe a környezetbe a gyönyörűen díszített mellékoltárok, a minőségi oltárképek, szószék, csillár, vitrálok. A vitrálok, amelyek kellő hangulatot biztosítanak a templombelsőnek valamelyik élvonalbeli budapesti műhelyből származnak.
A Szentháromságot ábrázoló főoltárképet, Mezei József kezdett el festeni, de Törökfalvi Pap Zsigmond fejezett be. A főoltár művészi keretét Molnár Illés faragta. A mellékoltárok képei Stefáni mester alkotásai. A templom belsőképét nagyban emelő, 24 ágú, színes lencsékkel ragyogó csillárt Bécsből vásárolták. Az oltárszekrényt két ellipszis alakú dombormű díszíti, az egyiken feltételezhetően Ábrahám és Melkizedek áldozata, a másikon Mózes és az Érckígyó látható. A barokk keresztelőmedence tetejét a Krisztus megkeresztelése szoborkompozíció díszíti. A berendezési tárgyak közül értékesek a faragott és intarziákkal díszített ajtók, a padok, a vasalatok, a fából készült szószék, illetve a XIX. századból származó oltárfestmények. A XX. század elején vezették be a villanyvilágítást, ekkor készült el a mozaik padlózat és a nyolc színes üvegablak ezekből hat magyar szentet ábrázol. A bejárati kapuhoz, pedig tölgyfa kapuzatot készítettek, a tornyok bádog hagymasisakot kaptak. A templom alatt kripta található. A szentély nagy falfestménye 70 m2, 1930 körül készült, a keresztút képeit és a freskókat Kiss Károly festette. 1976-ban új emeletes plébánia épült. 1982-ben a templom külsejét tatarozták. 1983-ban a belső festését újították fel. A hegyi beszédet ábrázoló freskó a nagybányai szabadiskola színvilágára emlékeztet és szinte sugallja Jézus Krisztusnak a boldogságról szóló tanítását. A hat mellékoltár képeit: Szent István, Madonna, Nepomuki Szent János, Szent József, Golgota, Loyolai Szent Ignác, Mezey József festette 1853-ban. Ugyancsak Mezey József nevéhez kapcsolódik a szentélyben látható Szentháromság főoltárkép is, melyet 1863-ban festett egyidőben a szentély jobb oldalán elhelyezett Szent Péter ovális alakú festményével, míg a bal oldalon látható Immaculata képet 1854-ben festette Bertóti Franciska megrendelése alapján. 1940 és 1944 között készült el a három manuálós, 40 regiszteres, 2480 sipos pneumatikus orgona, a pécsi „Angster” orgonaépítő cég készítette,1998-ban Budavári Attila felújította.
A Szentháromság plébánia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Máramarosi Főesperesség, Nagybányai Esperesi Kerülethez tartozik. Jelenleg az egyházi szolgálatot Ft. Szmutku Róbert esperes, plébános, Tempfli Máté segédlelkész végzik, a kántori szolgálatot Posz Vilmos Tamás egyházzenész- zenepedagógus tölti be. A templom búcsús ünnepét évközi 10. vasárnap, vagyis Pünkösd utáni első vasárnap tartják.
Összeállította: Gábor Anna Fotó: Szilágyi László
Leave a Comment