Becsöngettek, sok családban visszatért a rutin a mindennapokba. Kezdődik a reggeli rohanás, a délutáni logisztika, a feladatok megoldása, az esti könyörgés hogy mindenki időben ágyba kerüljön. Nem egyszerű tíz hét után visszarázódni az intézményes keretekbe, megfelelni az elvárásoknak, teljesíteni a követelményeket! A gyerekek siratják a nyarat, a kötetlenül együtt töltött időt, a sok élményt, a nagy semmittevést, találkozásokat, mindazt a sok pozitív megélést, amit csak, és kizárólag ez forró évszak adhat nekik. A szünet meglehetősen hosszú, de ők, legalább kipihenten kezdhetik el a tanévet.
A szülőknek ezzel szemben, a nyár is azzal a lehetetlen küldtetéssel kezdődik, hogy ezt, a maratoni időszakot valahogy megoldják. Nagymama, nagypapa, nagynéni, nagybácsi, keresztszülő, szomszédnéni minden létező ismerős bevetésre kerül, nem beszélve a táborok sokaságáról, aminek legtöbbje felsorolja a fél világot, mint tevékenységi kört, vagyonokért persze, de a többség (tisztelet a kivételnek) csak gyerekmegőrző üzemmódban funkcionál. Igaz, legalább felügyelet biztosít.
A fentmaradó részben, jobb esetben együtt tud lenni a család, amibe belefér talán egy közös nyaralás, minőségi idő, amire minden gyermek szomjazik. Sok szülőnek nehézség, hogy ebben a hosszú időszakban értelmes elfoglaltságot biztosítson gyermekének. Könnyen elnyeli a mindennapokat a virtuális tér, a tétlenség. Ennek függvényében, nem kell meglepődni, hogy augusztus vége felé, a közösségi média felületeit, ellepik, azok a fotók, ahol a szülők táncot lejtenek örömükben, égben szökkennek boldogságukban, hogy végre, végre a gyerek életébe is visszatérnek a keretek. Bármennyire is felszabadító, vagy éppen szorongattató érzés az évkezdés, lehetőségeket is ad, a fejlődésre, az újrakezdésre! Izgalmas és érzelmes időszak, amiben benne van az öröm, benne van az izgatottság, kíváncsiság, és persze aggódás is. Nemcsak a gyermek tanul, fejlődik, változik az adott periódusban, a szülő ugyanúgy formálódik, alakul, idomul az új helyzetekhez gyermekén keresztül.
A felnőtt legfontosabb küldetése, az érzelmi támogatás, az érzelmi elérhetőség, legyen szó kisgyermekről, kamaszról, de még az egyetemista korosztály számára is hihetetlen lelki többlet, ha tudhatja, bármi történik is, a szüleire mindig számíthat.
Mindig adjunk lehetőséget, hogy a gyermek megoszthassa az érzelmeit, aggályait, esetleges félelmeit. A bátorítás, dicséret legalább ilyen fontos, hiszen a szülő ezzel azt üzeni, hogy hisz és bízik a gyermekében, biztosítja róla, hogy minden rendben lesz! Manapság, amikor annyi a szorongó, teljesítménykényszeres diák, segítség lehet, ha levesszük ezeket a terheket a vállukról. A gyermek örömteli iskolai léte, a szülőn is múlik. Nem egyszerű munka mellett a délutáni programok beiktatása, kivitelezése. Sok nehézségtől megkímélhet, ha gyermeket az önállóságra neveljük, hogy idővel egyedül is meg tudja oldani a programokon való részvételt. Az önállóság kialakítása a gyermekben, nemcsak az önbizalmát növeli, hanem későbbiekben, az életben való boldogulását is megkönnyíti.
Leszögezhetjük, a szeptemberi tanévkezdés, nem egy stresszmentes időszak, sem a felnőtteknek, sem a gyermekeknek. Sok kihívással jár, és bizony beletelik néhány hétbe, mire mindenki felveszi a ritmust, megtalálja a helyét a rendszerben, alkalmazkodik az új állapotokhoz! De, az új kezdet mindig új reményt is ad! A remény lehetővé teszi, hogy higgyünk, hogy jó dolgok történhetnek velünk, magába foglalja a pozitív előrejelzést. Inspirál, erőt ad és útmutatást nyújt az élet legnehezebb pillanataiban. Az új kezdet, lehetőség arra is, hogy az elmúlt évben szerzett tapasztalatainkat hasznosítsuk, vagy éppen változtassunk rajta, új élményekkel, tudással gazdagodjunk!
Isten áldása kísérje az új tanévet! Till Judit Forrás: zarandok.ma Fotó: pexels
Leave a Comment