Ha Pál apostol a következő vasárnap feltűnne a templomunkban, és megkérdezné tőlünk: "Kaptatok-e Szentlelket?" - mit mondanánk? Talán ezt mondanád: Nem tudom... Vagy: Nem vagyok benne biztos... - Vagy csak hebegnénk?
Milyen jó, hogy Pál megírta az első korinthusi levelet, mert annak alapján biztosan tudhatjuk, kaptunk-e Szentlelket vagy sem: "Senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által" (1Kor 12,3).
Csak az állíthatja magáról, hogy megkapta a Szentlelket, aki valóban Úrnak mondja Krisztust: engedi, hogy beleszóljon az életébe, a házasságába, a pénzébe, a családi életébe, baráti körébe. Aki nem, az azt mondja vagy gondolja: "Kérem, meghallgatom a templomban, de nekem elő ne írja ezt meg azt. A templomon kívül magánemberek vagyunk. Tessék nekem szépeket prédikálni, de ne piszkáljon bele az életembe. Ne szóljon bele! És Isten se szóljon bele."
Isten Szentlelke ott van, ahol Jézus az Úr. Ahol nem különülünk el Tőle. Mai nyelven: ahol aktívan jelen van az életünkben, ahol beleszólhat minden dolgunkba, és mi ezt várjuk, kérjük, hagyjuk. Amikor meghalljuk ama galileai hegyről: "Én pedig azt mondom neked...", akkor jelen van bennünk a Szentlélek. Amikor kitessékelem önző énemet a középpontból, és Jézust hívom oda, ott Szentlélek szele fúj. Veletek együtt nem szűnök meg kérni, nem szűnök kiáltani: Istennek Szentlelke, tölts be bennünket! Ha Ő van, minden van, ha Ő nincs, semmi sincs.
Forrás: Gyökössy Endre - Amikor erősen fújt a Lélek Fotó: nicelife
