Százharminc-száznegyven év: a tudomány mai állása szerint ennyi időre lenne elgondolva földi létünk. Miért tűnik az emberek többségének elérhetetlenül magas életkornak akár a kilencven év is? Miért tudta ezt a Teremtő által inkább csak középkorúnak tervezett életkort, a kilencven évet megérni az Afrikában rettenetesen nehéz körülmények között dolgozó Albert Schweitzer, vagy a tíz évet a GULAG-on sínylődő Olofsson Placid bencés atya szellemi frissességben, illetve az ehhez szükséges testi egészségben? Különleges emberek volnának? Ha igen, mi a titkuk?
Egy biztos: annak ellenére, hogy rengeteg nehéz körülménnyel kellett megbirkózniuk az életükben, nem éltek kártékony stresszben (vagyis bűnben), tehát nem féltek.
Miért?
Ha belegondolunk, minden félelem a halálfélelemre vezethető vissza. A betegségektől való félelmeink, a házastársunk, gyerekeink, szüleink, unokáink, barátaink féltése mind-mind az elmúlástól való félelemből ered. Az egzisztenciális félelem (megszűnik a munkahelyem, kirúgnak az állásomból, hogyan tartom el a családomat stb.), mind-mind egy tölcsérbe torkollik: a halálfélelembe. És ez stresszt jelent, gyengíti az immunrendszert. Máris kikötöttünk a daganatos betegségeknél. A stresszhormonok magas vérnyomást okozva előidézik a keringési betegségeket. A rohanás, a mindig többet akarás, az örökös versengés másokkal stresszhez vezet, kapkodást, rendezetlenséget eredményez. Az ember a bűnei által nemcsak magát pusztítja, hanem felebarátait is.
Az önzés, a végtelen önzés a környezetszennyezésen keresztül hatalmas pusztítást végez, de a mulasztásokon keresztül még nagyobbat. Mit értek ezen? Gondoljuk el, mit mulasztott el a tudomány akár csak az elmúlt pár évtizedben! Milyen felfedezések mentek tönkre szintén a gőg, az egymást tönkretevő versengés miatt, vagy éppen a politikának mint tudománynak az óriási tévedései miatt. Nemcsak a háborúkra kell itt gondolni, hanem akár olyan egyszerű dolgokra is, mint például hogy az olajlobbi igyekszik visszaszorítani a kevésbé környezetkárosítóan üzemelő járművek elterjedését, hogy ne veszélyeztesse az ő hasznukat. Vagy gondolhatunk az egészségtelen ételek erőszakos reklámozására stb. Ha ezeket az óriási kárba veszett energiákat jóra fordítanánk, lehet, hogy már rég ismeretlen lenne a daganatos betegség vagy éppen az érelmeszesedés, vagy az éhezés. De jelenleg nem ez a helyzet.
Meg kell tanulnunk, amit Kellermayer Miklós professzor úr hirdet. Az embernek hármas kötődése van: - kötődik a természethez, azzal az isteni paranccsal, hogy "Őrizd!" - Embertársaihoz azzal a paranccsal, hogy "Szeresd!", és - Istenhez azzal a gyönyörű, ősrégi és örök paranccsal, hogy "Szeresd minden erődből és csak neki szolgálj!" Csak így, ennek a tudásnak a birtokában hozhatjuk létre a gyógyító világrendet az égiek kegyelmi erejének segítségével.
Forrás: Csókay András - Agysebészet rózsafüzérrel
Fotó: pexels
