A tudomány nehezen érti meg, hogy a halál közeli állapotok olyan többismeretlenes egyenlettel írhatók le, amelyekben hiába rögzítünk akár több állandót, az összehasonlító elemzések során a kapott eredmény tévesnek bizonyulhat. A legnagyobb misztériumot nem lehet grafikonokkal leírni, kémcsőben modellezni. Ezt a bioetika azzal oldja fel, hogy a kritikus állapotokban a józan tudományos megfontolás is elég egy-egy új eljárás bevezetéséhez. De sajnos a tudomány a bioetikát nem tekinti olyan közös alappontnak, amely megteremti a kapcsolatot a hit és az ész között. Így aztán maradnak a sokszor évszázadokon átívelő tudományos küzdelmek, gyakran nemtelen viták is, melyek pontosan a gyógyítást akadályozzák.
Néha eszmél a tudomány. Az 1970-es években nagy botrányt kavart egy kísérlet, melyben egy halált okozó, vírusos agyvelőgyulladás elleni új gyógyszert vizsgáltak. Annak ellenére, hogy látták a jó eredményeket, tovább folytatták a kísérleteket. A placebót kapó betegek közül ennek következtében sokan feleslegesen haltak meg. A jó eredmények publikálása után el is marasztalták a kutatócsoportot, hogy miért nem állították le rögtön a kísérletet, és adták mindenkinek a gyógyszert.
Tehát óriási a küzdelem, nemritkán a betegek életéért folyik a harc, melybe sajnos sokszor hátráltató tényezőként szólnak bele az egyéni hatalmi érdekek. Megtapasztaltam. Egyedül nem is megy. Lehet, hogy a jó ötlet egy emberben születik meg, de végigvinni csak csapatmunkával lehet. Kellenek azok a gyógyító orvoskollégák, műtősnők, nővérek, boncmesterek, akik segítenek a kórházakban, ahol dolgozom.
Magyar szakmai példaképem Tóth Szabolcs professzor úr. Még 1978-ban kifejlesztett egy olyan új műtéti eljárást, a water-jet technikát, amelynek során víz bepumpálásával választjuk el egymástól a daganat-agy rétegeket vagy az agylebenyeket. Eszközigénye gyakorlatilag nulla, ami miatt széles körben elterjedt a világban. Mi, magyarok így lehetünk innovatívak, mert ahova pénz kell, ott nagy hátrányban vagyunk a gazdag országokkal szemben. A professzor úr képességeire jellemző, hogy nyolcvan esztendősen is kiválóan operált. Azóta már az Örökkévalóságba távozott, de példája mélyen bennem él.
Forrás: Csókay András: Agysebészet rózsafüzérrel Fotó: pont.most
