Advent első vasárnapja lesz december 3-án – belépünk a Krisztus-várás időszakába és megkezdjük az új egyházi évet.
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és Urunk megkeresztelkedéséig tart. Első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete a 4. századig nyúlik vissza, amikor VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami azt jelenti: „az Úr eljövetele". A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. Ilyenkor a keresztények nemcsak a Jézus születése előtti várakozásról emlékeznek meg, hanem várják az Úr eljövetelét a saját életükben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához. A katolikus egyházban az ünnep liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a fegyelmet és az összeszedettséget jelképezi. Kivételt képez a harmadik vasárnap, az örömvasárnap (gaudete vasárnap), amikor az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük; e nap liturgikus színe a rózsaszín.
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de ez utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.
Adventkor a 19-20. század óta szokás koszorút készíteni. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.
Advent lehetőséget a megtisztulásra, a lelki felkészülésre, Krisztus születésének átélésére, az újrakezdésre. Ehhez azonban időt kell adnunk gondolatainknak, érzéseinknek, hagynunk kell, hogy az ünnep hasson ránk. Ilyenkor még több időt fordítunk az imára, a csendre, az elmélkedésekre, az evangéliumok olvasására.
Forrás: szatmariegyhazmegye.ro
Fotó: pxhere
