Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Advent a várakozás és a karácsonyi előkészületek ideje. Adventben az egyház is a karácsonyi ünnepekre készülődik. Ez idő tájt az egyházban előtérbe kerül a Karácsony. Az olvasmányok Jézus Krisztus végső eljövetelére irányítják a figyelmet. Adventben az egyház évről évre felvilágosító munkába kezd és leleplezni a téves hiedelmet, amely szerint a világ minden irányítás nélkül és vakon rohan a végső pusztulás felé. Ennek éppen az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni az emberiséget: a világ nem céltalan, van Irányítója, Célja és Értelme, a végső megdicsőülés felé halad. Ez a beteljesedés Jézus Krisztus második eljövetelekor valósul meg az idők végén.
Adventben a hívő keresztények erre a beteljesedésre irányítják figyelmüket. Várakoznak, de nem tétlenül, ábrándozva vagy szunyókálva, hanem józanul és ébren, Istennek tetsző élettel. A mai evangéliumban Jézus háromszor szólított fel bennünket az éberségre: ,,Vigyázzatok, legyetek éberek!'' A felszólítás egyetlen megokolása: ,,mert nem tudjátok, mikor jön el az idő''. Vajon melyik időről beszél itt Jézus? A szövegösszefüggésből nyilvánvaló, hogy ez az idő Jézus ,,eljövetelének'' napját jelzi. Hogy ez a nap mikor következik be, azt Jézus nem árulta el nekünk.
Drága jó testvéreim!
Jézus számára az éber várakozás a fontos, és nem a világ vége vagy ennek napja. Ezért példabeszédet mondott, amelyben a helyes várakozásra irányította a figyelmet. A ház ura idegenbe utazott - mondta -, de otthon hagyta szolgáit és megbízta őket különféle feladatokkal. Mindegyik szolgának meghagyta, hogy távollétében végezze el a rábízott feladatot, s ha majd visszatér a ház ura, akkor mindegyik számoljon be munkájáról. A példabeszéd érthető. Ebben a ház ura nyilvánvalóan Jézus Krisztus. Az egyházban különféle feladatokkal bízta meg tanítványait. Minden krisztushívőnek meghagyta, hogy folytassa művét, amíg újra el nem jön. Itt nemcsak a papok és szerzetesek küldetéséről van szó, hanem minden keresztény ember hivatásáról és feladatáról az egyházban: ,,Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virraszatok''. Ezzel valamennyinket felszólított, hogy keresztény tanúságtételünk által a világban tartsuk ébren művét és bizonyítsuk eljövetelének napját.
Ma többször úgy tűnik, mintha már a hívő keresztényeken erőt vett volna a csüggedés, a félelem és a pesszimizmus és szem elől tévesztették volna az Úr eljövetelének napját, a keresztény reményt. Sok tekintetben elhagyták azt az utat, amelyet az Úr egykor kijelölt nekik és amelyen haladva a biztos beteljesedéshez jutnának.
Ma itt drága jó testvéreim három téves útra igyekeznék rávilágítani:
1. - Világunkban elhatalmasodott az önzés. Egyének, csoportok és népek csak saját előnyeikkel törődnek. Sokakat hidegen hagy mások kára. Mindenki csak a nyertesek oldalán akar állni. Az önzés és kényelem miatt többen elhagyták Isten útját, amely mindig áldozatot és szolidaritást kíván. Isten nem az önzés, hanem a szeretet Istene.
2. - Elharapódzott az igazságtalanság. Milliók pusztulnak és halnak éhen, lesznek földönfutóvá. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek, mégis gyártjuk a gyilkos fegyvereket. Figyelembe se vesszük a nyomorgókat. Ez nem lehet Isten útja, mert Ő az igazság Istene.
3. - Nagyfokú intoleranciával találkozunk. Talán ez vezeti a legtávolabb a világot Istentől. Az ember saját magán kívül nem akar tűrni maga fölött más Istent. Öntelt lett. Egyes-egyedül maga akarja meghatározni, mi a helyes és a jó, a gonosz és a rossz, mi az igazság és a tévedés, hol a nyugalom és a béke. Még Isten se szóljon bele az életünkbe. Az ember azt hiszi, hogy egyedül ismer jót és gonoszat. Hogyan lakozzék szívében jóság és megértés, ha már esze ágában sincs figyelembe venni mások véleményét és meglátását?
Testvéreim!
Adventben Isten szava ébresztgetni kíván bennünket: Vigyázzatok, legyetek éberek és éljetek igazán keresztényekhez méltó életet. Advent a nagy lehetőségek időszaka. Ilyenkor új irányt szabhatunk életünknek, újra a krisztusi világosság felé fordíthatjuk tekintetünket. Elmélyülhetünk a hit dolgaiban. Meghallhatjuk az Úr hívó szavát és ajtót nyithattunk előtte. Sokkal jobb még ma új életet kezdeni, mint majd egyszer felrettenni az ítélet harsonáinak hangjára. Az Úr ma a legkülönfélébb figyelőállásokból ébresztget és költöget. Riasztóberendezéseket használ. A veszélyt már a múltban is jelezték: füsttel, dobbal vagy éppen tülökkel. A fejlődés ezen a téren sem állt meg. Ma a bankok, a nagy üzletek és raktárhelyiségek olyan riasztóberendezésekkel rendelkeznek, amelyek, a szó szoros értelmében és a legkisebb moccanásra, valóságos ,,ribilliót'' csapnak. Szuperérzéken kamerák figyelőszemei a legkisebb mozgásokat is érzékelik. Ezeket a figyelőszemeket mindenki láthatja. Sokan mégsem törődnek velük. A tolvaj olykor nem is sejti, hogy ezeken a figyelőszemeken keresztül a főigazgató már rég követi tettét és riasztotta a rendőrséget. A biztonsági felszereléseknek sok az előnyük. Hátrányuk, hogy még egy előlopakodó kis egérkére is riadalmat csapnak. Egyetlen biztonsági rendszer sem tökéletes. Még a legmodernebb technika sem képes százszázalékosan helyettesíteni az embert.
Drága jó testvéreim!
A mai evangélium szavaival Jézus megpróbált keresztény riadókészültségbe helyezni: hitre és vallásos életre hívott, megtérésre és bűnbánatra. Ha Jézussal élünk, nem érhetnek meglepetések. Attól sem kell félnünk, hogy már egy előlopakodó kis ,,egérke'' is ribilliót csap életünkben és kibillent keresztény mivoltunkból. ,,Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel''. Meglehet sokszor ébernek mondjuk és gondoljuk magunkat, de igazából alvajárók vagyunk. Ezért figyelmeztet a közismert adventi ének is bennünket” ébredj ember mély álmodból”, a vágyakozásban is sokszor nem vagyunk éberek, sokszor tanulnunk kellene, a gyerekektől, akik szinte aludni sem tudnak a vágyakozás izgalmaitól. Az éberségnek egyik jellemzője a tudatosság, az hogy az ember tudja, hogy mit csinál és tudja, hogy miért csinálja. Mi ennek sokszor az ellenkezőjét éljük meg. Mindennapi cselekedeteink annyira magától értetődőnek, megszokottá váltak számunkra, hogy sokszor már nem tudjuk, mit miért teszünk: dolgozunk, hajtunk, gürcölünk lótunk futunk nem törődve semmivel és senkivel. Imádkozunk és templomba járunk vagy belekapcsolódunk a Mária rádión keresztül, mert így illik és így tanították, kereszténynek valljuk magunkat, de hogy miért ezt már sokszor nem gondoljuk meg. Sok más tetteinket is hasonlóképpen végezzük nyitott szemmel, de mégis alva öntudatlanul.
Mit is kell, hogy jelentsen számunkra az adventi várakozás. Az advent mindig a magunkba szállás időszaka is a befelé való fordulás. Ezért jó, tisztázom magamban, miért is vagyok keresztény, vagy egyáltalán miért is élek. Aztán miért járok szentmisére, miért kapcsolódok bele a rádión keresztül a szentmisébe, miért imádkozom.
Tudok-e legalább magamnak válaszolni ezekre a kérdésekre. Ha nem itt az ideje, hogy komolyan vegyem magamat és elkezdjek foglalkozni ezekkel az alapvető kérdésekkel.
Az éber ember könnyen észreveszi a bajt is. Mivel figyelmes meglátja, ha életében valami nem úgy megy, mint ahogyan az kellene, hogy menjen. Meglátja, ha elrontott valamit. Meglátja, hogy vétkezett. Az éber ember tehát könnyen észreveszi a bűnt és megpróbál harcolni ellene, nem engedi, hogy behatoljon a szívébe és nem ad neki helyet az ő életében, hogy ott jelentős károkat okozzon.
Drága jó testvéreim! advent tehát alkalmas idő arra, hogy úgy igazából magunkba szálljunk, összeszedettebbé váljunk és megnézzük, hogyan is tovább. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
