Nemsokára jön karácsony, ami sokak számára a családi ünnepet jelenti. De nem mindenkinek, hiszen vannak, akik egyedül töltik az ünnepeket. A Kölni Érsekség házassági, családi és életviteli tanácsadója, Nora Klar a Domradio.de portál munkatársával a karácsonykor ránk törő magány és gyász feldolgozásáról beszélgetett.
Domradio.de: A karácsonyt egyedül tölteni – erre önszántából a legkevesebb ember vágyik. Sokszor előfordul, hogy ez a helyzet nem valami sorscsapás eredménye. Vannak, akik dolgoznak, és a munkahelyükről nem tudnak hazamenni, mások pedig túlságosan messze laknak ahhoz, hogy hazamenjenek. Tud-e valami tanácsot adni a karácsonyt egyedül töltők számára?
Nora Klar: Természetesen! Először is sokat segíthet, ha rájössz, hogy nem csak te vagy egyedül így. Nagyon is sokan vannak olyanok, akik különböző okokból külön töltik a családjuktól a karácsonyt és az ünnepnapokot. Ugyanakkor van rá lehetőséged, hogy a karácsonyi időszakot, a szentestét különösen széppé tedd a magad számára. Sokat segíthet, ha először is végiggondoljuk, hogy kit hívhatnánk meg magunkhoz. Ha kimondom magamnak, hogy ma én leszek a házigazda, és végiggondolom, hogy ki lehet még ma este egyedül. Az egésznek a lényege, hogy tartsd meg az ünnepet otthon, és egyszerűen hívj meg hozzá embereket! Te keresd velük a kapcsolatot!
Arra is van lehetőség, hogy az ember önkéntesként vállaljon munkát. Nagyon sok szervezet van, szinte minden városban, ami önkéntes segítőket keres akár ételosztásra, akár az az idősotthonokban élőknek felolvasásra. Ezeknél a szervezeteknél egy egyszerű telefonhívással meg lehet érdeklődni, hogy van-e éppen szükségük segítőkre. Ez is lehet egy megoldás.
Domradio.de: Léteznek ajánlatok a partnerközvetítő hálózatokon is.
Klar: Igen. Szerintem ez fantasztikus. Sokáig nem is tudtam, hogy ilyen is van, és csak néhány évvel ezelőtt szereztem tudomást róla, amikor egy kollégám mesélt ezekről. Ott van például a “Senki nem marad egyedül” nevű információs platform. Én az Instagramról ismerem őket. Persze nincs mindenki fenn az Instagramon, de azt hiszem, a honlapjukon is fel lehet venni velük a kapcsolatot. Ők keresik a házigazdákat. Megmondom nekik, hogy hol lakom és hol keresek kapcsolatot, ők pedig keresnek nekem a hálózaton egy megfelelő embert, aki szívesen vendégül látna. Vagy felajánlhatom azt is, hogy nálam, a saját otthonomban ma este én leszek a házigazda azok számára, akik szeretnének meglátogatni. Szerintem ez egy nagyon jó szervezet.
Inkább az idősek számára létezik az Ezüstháló nevű szervezet is. Ez kicsit olyan, mint a telefonos lelki segélyszolgálatok. Ott valaki mindig felveszi a telefont, a nap bármely szakában nyitott fülekre találunk. Az embernek egyszerűen tárcsázni kell és elmesélheti a napját, az aggodalmait vagy akár a félelmeit is. Ez is egy szép dolog. De a „Senki nem marad egyedül” szervezethez hasonlóan ők is közvetítenek telefonos beszélgetőtársakat vagy egymáshoz közel lakó embereket is.
Domradio.de: Ha nem tudom, vagy nem akarom ezeket a lehetőségeket kihasználni, és karácsonykor tényleg egyedül ücsörögnék otthon, mit tehetek, hogy mégis ünnepi legyen a számomra az alkalom, pozitív kicsengése legyen a számomra?
Klar: Úgy vélem, hogy vannak emberek, akik tudatosan így rendezik el a dolgaikat. Azt mondják: egyedül szeretném ünnepelni a karácsonyt, mert nekem túl sok a sok nyüzsgés, a fogyasztás, vagy mert nem vagyok igazán oda a karácsonyért. Ezt a tartást többféleképpen is meg lehet közelíteni. Ha azt mondod magadnak, hogy nem rajongasz annyira a karácsonyért, akkor azon is elgondolkodhatsz, hogy mik a kedvenc foglalatosságaid. Hogyan néz ki számodra egy csodálatos nap, mi az, ami kell hozzá?
Ekkor úgy is dönthetsz, hogy bármivel, amit szívesen csinálsz, ami csak jót tesz neked, azzal varázsolod magadnak ünnepélyessé ezt a napot, még ha ezeknek nincs is köze a karácsonyhoz. Vehetsz egy jó hosszú forró fürdőt, olvashatsz egy jó könyvet, vagy akár elmehetsz úszni, esetleg moziba.
Domradio.de: Beszéljünk arról, amikor karácsonykor gyászban van valaki, vagy még nem dolgozta fel magában a hozzátartozója halálát. Amikor valaki közvetlenül karácsony előtt vagy akármikor az évben veszítette el valamelyik szerettét, aki űrt hagyott maga után. Mit tud ezeknek az embereknek tanácsolni?
Klar: A legtöbb ember számára az ilyen karácsony különösen nehéz időszakot jelent, hiszen sokaknak egyszerűen ez a családi ünnep. És mivel az ünnepekhez szokások és családi hagyományok is kötődnek, bizony gyakran előfordul, hogy bizonyos rituálék az elhunytakra emlékeztetnek.
De természetesen ez szép is lehet. Sokak számára nagyon fontos dolog, hogy az elhunytakhoz kötődő szokásokat és hagyományokat tovább ápolják. Például ha valaki minden évben a nagypapájával vágta ki a karácsonyfának való fenyőt, és számára ez egy karácsonyhoz kötődő hagyománnyá vált, akkor számára ennek a folytatása a nagypapa halála után is szép dolog. De az is előfordul, hogy nem tudjuk a gyászt feldolgozni, vagy a gyász még túl erős ahhoz, hogy a családi hagyományoknak megfelelően cselekedjünk. Ekkor a tanácsadáson azt szoktam mondani az embereknek, hogy már az is jót tehet nekünk, ha a dolgokat egyszerűen csak másképp csináljuk, mint a korábbi időszakban, amikor a szerettünk még élt.
Domradio.de: Elképzelhető-e, hogy a karácsony egy olyan alkalom, amikor a gyász feldolgozásában a család vagy a baráti kör segítséget jelent? Amikor a hátramaradottak összegyűlnek, lehet-e ez valóban egy ilyen lehetőség?
Klar: Mindenképpen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ünnepeket olyan emberekkel töltsük, akikkel tényleg jól érezzük magunkat. Az is fontos, hogy a gyásznak is helyet biztosítsunk ezekben a napokban. Hogy ne elnyomjuk, hanem teret adjunk neki. És ezt ne egyedül tegyük, hanem olyan emberekkel együtt, akiknek a társaságát szívesen élvezzük. Ilyenkor mindig érdemes már előre elgondolkodni azon, hogy kivel leszek együtt az ünnepen. Valóban jól érzem-e magam velük, és lehetek-e velük szomorú, kimutathatom-e a gyászomat a társaságukban? Ha találok ilyen embereket, akkor jó érzéssel fog eltölteni, hogy ilyen módon mintegy helyet adunk magunk között az elhunytnak is.
Ezt képletesen is érthetjük, ugyanakkor vannak olyan emberek is, akik az ünnepi asztalnál ténylegesen üresen hagyják a halott megszokott helyét. Vagy kiteszik a fényképét és gyertyát gyújtanak előtte. De az is szép lehet, ha felelevenítünk olyan régi karácsonyi történeteket, anekdotákat, amik az elhunytat kicsit jelenlévővé teszik.
Domradio.de: Karácsony sokak számára az öröm, a szeretet ünnepe, a Jézus születése feletti öröm ünnepe. A karácsonyi összejövetelen hogyan tudok megfelelően viselkedni, ha tudom, hogy a jelenlévők közül valaki elvesztette a hozzátartozóját vagy közeli barátját?
Klar: Ez az a pont, ahol nagyon sokan gátlásosak lesznek. Nem tudják, hogy – különösen a karácsonyi időszakban, az öröm ünnepén – hogyan kell helyesen bánni a gyászolóval. Pedig nagyon fontos, hogy hitelesek legyünk, amikor a gyászolót egyszerűen arról kérdezzük, hogy mire van szüksége. De beismerhetjük a saját bizonytalanságunkat is azzal, ha megmondjuk neki, hogy nem tudjuk, mit kellene tennünk, ezért egyszerűen csak mellette szeretnénk lenni. A bizonytalanság az ilyen helyzetekben teljesen normális, hiszen minden gyászoló más és más. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy beismerjük a saját bizonytalanságunkat és egyszerűen megkérdezzük, hogy mire van szüksége.
Az interjút készítette: Michelle Olion
Fordította: Frick József
Forrás: zarandok.ma
