„Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról…János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. 24A küldöttek a farizeusoktól jöttek, s tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.” (Jn 1,6-8.19-28)
Keresztelő János beszél a papoknak és a lévitáknak valakiről, akit nem ismernek. És nagy alázattal hozzáteszi, hogy ő maga nem méltó arra, hogy kioldja a titokzatos idegen sarujának szíját ... Igen, Isten titokzatos módon jelen van az emberek között. „Köztetek van az, akit nem ismertek!” Az Úr nagyon közel van, és ugyanakkor nagyon ismeretlen is. Később még Keresztelő János is teljesen bizonytalanná válik Isten Fiát illetően. Tanítványokat küld hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt11,3)
Sajnos a legjobb módja annak, hogy ne ismerjük fel Isten jelenlétét, és ne engedjük, hogy munkálkodjon az életünkben, az, ha korlátozzuk Őt, szűk látókörű fogalmaink és korlátolt tudásunk által. Hogyan is nyilatkoztathatná ki magát jobban, hiszen annál szeretetreméltóbb, szebb és irgalmasabb, amint mi elképzeljük? Készen állunk-e arra, hogy rácsodálkozzunk Isten kegyelmének bőségére? Sajnos úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet azokkal az emberekkel, akik Betániába jönnek a Jordán túloldalára, hogy találkozzanak Keresztelő Jánossal. Jönnek, és sok kérdést tesznek fel neki Isten hírnökeként végzett küldetésével kapcsolatban, de nem szánnak időt arra, hogy meghallgassák a válaszokat. Hiányzik nekik a nagy reménység, amely kicsírázhatott volna a szívükben és megváltoztathatta volna az életüket, mivel az előhírnök bejelenti nekik annak az érkezését, akinek eljövetelét régóta várták, aki azért jön, „hogy örömhírt vigyen a szegényeknek,” (Iz 61,1, e vasárnap olvasmánya)!
Készen állunk-e arra, hogy hagyjuk, hogy életünk váratlan, de boldog és ragyogó fordulatot vegyen? Az Úrral való kapcsolatban mindig van valami váratlan.
János evangéliumának kezdete – amely elbeszéli ezt a párbeszédet Keresztelő János és a farizeusok hírnökei között – bizalomra és csodálatra hív. Bízzunk a bibliai szövegekben is, amelyek Istenről és rólunk szólnak. Bízzunk abban, aki nem azért jött, hogy elítélje az embereket, hanem hogy üdvözítse. (Jn 3,17) Minden, amit az ember Isten szeretetével kapcsolatban el tud képzelni, távol áll a valóságtól. Mindig. Innen ered az a rácsodálkozás, amely előbb-utóbb hirtelen megragadja és betölti a lelket szellemi útján.
Los Andes-i Teréz tanítása:
„Jézus Krisztus, ez a »szerelem bolondja« megőrjített.”
Los Andes-i Szent Teréz maga is meglepődött azon, hogy milyen fordulatot vett az élete! Tudta, hogy „[...] Az Isten szeretet, [...]” (1Jn 4,16), amint a Biblia feltárja, és ezt a szeretetet egyre inkább megtapasztalta. Testvére, Lucho kedves szemrehányást tett neki, amiért állandóan Istenről beszélt, és úgy vélte, hogy elment a józan esze. Erre Teréz komolyan így válaszolt: „Mit tegyek, ha Jézus Krisztus, ez a »szerelem bolondja« megőrjített?” (LT 107) Igen, minél inkább megtapasztalja valaki Isten szeretetét, annál inkább elragadja ennek a szeretetnek a nagysága, amely nem ítélkezik, de mindent megbocsát. Szent Teréz szerint „lehetetlen, hogy ne őrüljön meg az ember a Jézus iránti szeretettől [...] Éppen, hogy csak szeretem őt ahhoz képest, ahogyan ő szeret engem! Hogy ne őrülnék meg iránta?” (Napló 40. §)
Legjobban azon lepődött meg, amikor egy igazságot fedezett fel, amely addig igen kevés figyelmet kapott: Isten öröm. Los Andes-i Szent Teréz, földi életének végéhez közeledve, így véli, ”Isten végtelen öröm” (101. levél). Nem csupán csak arról ír, hogy „öröm van Istenben” vagy „Isten örömet ad”, hanem tovább megy: Isten végtelen öröm. Ez a kijelentés nem található meg a Bibliában, bár sok szakaszt találunk benne Isten öröméről népe iránt (Izaiás 62,5: „5Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.” Találunk szakaszokat arról az örömről is, amelyet Jézus tanítványainak ajándékoz: „11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (Jn 15,11).
A keresztény ember annak öröméből él, hogy szeretve van, és elmerülhet Isten szeretetében, mert ahol szeretet van, ott öröm is van. Nem érez-e egy gyermek örömöt szülei szeretetében? Nem érez örömöt, amikor a szülei szeretik? Igen, de egy lépéssel tovább kell haladnunk...
„Isten végtelen öröm” nem abban az értelemben, hogy az öröm egy isteni attribútum a sok közül, hanem abban az értelemben, hogy az isteni szeretet magában foglalja a szeretet örömét. „A szerelem győzedelmeskedik, a szeretet örül, a szeretet [...] örvend” – énekelték örömmel a szeráfok, akik körülvették Alacoque Szent Margit Mária szentet, akinek életrajzát Los Andes-i Teréz elolvasta és saját lelki élményeinek megerősítését találta benne. A szentháromságos szeretet nagy örömét leli abban, hogy az isteni Személyek szeretnek és szeretve vannak. A férfi és a nő közötti szerelem gyönyörű példa erre. Amikor két ember - akik Isten képmására teremtettek - szereti egymást, a szerelem a szeretni és szeretve lenni örömét hozza létre. „A szerelem boldog, a szerelem [...] örül”, mert van boldogság, van boldog öröm, ha az embert a szeretet élteti. Isten végtelen szeretet, és mivel a szeretet önmagában tele van örömmel, Isten végtelen öröm.
Az öröm a szeretet beteljesedése. Szent Teréz a szeretet nyelvének szókincsét használva így magyaráz: „Megtapasztalom, hogy Isten az egyetlen jó, aki betölthet minket, az egyetlen ideál, aki szeretetre késztethet minket. Mindent megtalálok benne. Lényem mélyén örülök, hogy ilyen szépnek láthatom Őt, állandóan egyesülhetek vele. [...] Ő támogat és éltet minket szüntelenül, hogy az örökkévalóságban el ne szakadjon tőlünk, egyetlen Fiát nekünk adta ” (LT 121). Ez az az őrült isteni szeretet az, ami megörvendezteti a keresztény szívét.
Ugyanakkor ez az isteni, örömteli, derűs szeretet távolít el minket attól az Istentől, akit túl gyakran érzékelünk unalmasnak, közönyösnek és érdektelennek. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondta, Los Andes-i Szent Teréz „élénk tanúságot tesz arról a létezésről, amely hirdeti, a mai férfiaknak és nőknek, hogy Isten imádásában és szolgálatának szeretetében rejlik az öröm nagysága” (szentté avatási homília, 1993. március 21.).3
Konkrétumok: 3 szándék
A szeretet kibontakoztatása és örömének ösztönzése érdekében Juanita néhány hasznos fogadalmat tett. Íme három közülük, amelyeket magunkévá tehetünk...
1) Törekedj arra, hogy másokat boldoggá tegyél.
Önmagunkról való megfeledkezés, azért, hogy másokat előtérbe helyezzünk, mások javára való komoly lemondást igényel, ami végül hamisítatlan örömöt eredményez. „Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy másokat boldoggá tegyek.” (Napló 20. §), ezt az ígéretet teszi az 1917. évre. Amint sejteti velünk, komoly „erőfeszítés” és „munka”, amit el kell végezni, ez nemigen tűnik természetesnek sem magától értetendőnek. A felebarát méltóságát elismerni, miközben állandóan emlékeztetjük magunkat arra, hogy ő Isten képmása – „Megígértem Istennek, hogy meglátom őt teremtményeiben” (Napló, 1919. január) – a jó mentális egészség jele. Ebben az értelemben Teréz „nagyon ügyesen engedte át az első helyet és dicséretet másoknak” (Éléna Sals Gonzalez tanúságtételé), még akkor is, ha ez nem volt mindig könnyű...
A másokért való ima, különösen a saját családunkért való csendes imádkozás szintén áldás mindenki számára. Míg apja a magánytól, sőt öngyilkossági gondolattól szenved, Teréz egy olyan család őrangyala akar lenni a családjának, aki nagyon szereti őket, de szenved a szülők fokozatos elidegenedésétől (Juanita apja és anyja végül külön élnek), az apa rendezetlen élete és Lucho hitének elvesztése miatt. „Igen” – írja magányos apjának – „a család őrangyala akarok lenni” (LT 73). De ahhoz, hogy ezt megtehesse, Krisztus feltételt szab Teréznek. Amikor „megnyitotta előttem a szívét, és megmutatta, hogy a papa neve az imáim miatt fel van jegyezve”
– írja a chilei kis szent – „elmagyarázta nekem, hogy bele kell törődnöm abba, hogy nem látom imáim gyümölcsét, de mindent el fogok érni” (Napló, 37. §). Készek vagyunk mi is elfogadni egy ilyen lemondást? Nem volt könnyű dolga a chilei szentnek – imáink gyümölcseit látni mindig bátorító. Bátyja, Lucho végül megtért, de csak sok évvel Los Andes-i Teréz halála után. Ekkor elismerte, hogy a kishúga imáinak köszönhetően tért meg...
2) Törekedj arra, hogy boldog légy.
Vannak egészséges emberi örömök, és Juanita tudta, hogyan szánjon időt arra, hogy rácsodálkozzon a tenger és a hegyek szépségére. Élvezte a sporttevékenységeket (tenisz, úszás, lovaglás). Egy egyszerű családi vacsora jó alkalom volt számára, hogy örüljön annak, hogy van családja – még akkor is, ha ez messze nem volt ideális! „Amit a legjobban szerettem benne, az a békés öröme. Mellette nem érzett az ember fájdalmat” – vallotta egy barátnője a boldoggá avatási eljáráson.
De az öröm is lehet a harc tárgya. Az egészségügyi problémák és betegségek befolyásolhatják. „Ma többször kellett használnom minden akaraterőmet, hogy ne ragadjon el a szomorúság” – Juanita állandó fej- és hátfájástól szenvedett abban az időben. – Tegnap pedig elmélkedő imáimban elhatároztam, hogy egész nap örömteli leszek. Tartottam magam hozzá.” (Napló 32. §).
3) Krisztus követésére irányuló elhatározás öröme.
Szent, üdvös és békés öröm van, amikor valaki elhatározza, hogy Krisztust követi. Juanita akkor ébred rá erre, amikor a Szentháromságról nevezett Erzsébet írásait olvassa. Juanita ezzel az írásával támasztja alá dijoni szent követését: „Jézussal akarok élni lelkem legmélyén. Meg fogom védeni őt ellenségeitől. Olyan életet akarok élni, mint a mennyben, ahogy Erzsébet mondja, azáltal, hogy dicsőségének dicsérete vagyok, isteni életet élek. Azáltal, hogy tiszta szeretettel szeretem Istent. Úgy, hogy fenntartás nélkül átadom magam neki” (Napló 28. §). Ha fenntartás nélkül ráhagyatkozunk Isten szeretetére, az olyan örömöt hoz magával, amely ismeretlen a világ számára, amely nem ismeri Istent (1Jn). Azzal az eltökélt döntéssel, hogy fenntartás nélkül átadjuk magunkat Krisztusnak, aki fenntartás nélkül odaadta magát az emberiség megváltásáért, a lélek kitágul, mert összhangban van emberi természetével, amely Isten képmására lett teremtve és általa jut a tökéletességre.
Az így értelmezett eltökéltség segíthet nekünk a kereszt hordozásában, követve Jézus elszántságát, aki határozottan elindult Jeruzsálem felé, bár tudta, hogy ott fog szenvedni és meghalni az emberiség megváltásáért. Értelmet adhat a szenvedéseinknek. Juanita, aki újra és újra beteg volt, elfogadta, hogy „el kell viselnie” egészségügyi megpróbáltatásait, „mert Krisztus egész életében szenvedett, és Atyja dicsőségének dicsérete volt. Örömmel fogok szenvedni bűneimért és a bűnösökért” (Napló 28. §). A szenvedést valójában a Megfeszített Isteni Személlyel egységben lehet felajánlani. Ebben az esetben a keresztény cireneivé válhat, aki enyhülést hoz Jézusnak a keresztúton: egy cireneivé, akit akarata ellenére kényszerítenek az emberek, mint az evangéliumban (Mt 27,32), vagy cireneivé, aki önként vigasztalja Krisztus megsebzett szívét.
Forrás: kattima.hu Fotó: Magyar Kurír