Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Szentcsalád vasárnapján gondoljunk családjainkra is és ajánljuk őket a szentcsalád oltalmába, hogy minél hasonlóbbá váljon életünk az ő életükhöz. Foglaljuk bűnbánatunkba minden bűnt, amellyel a családi élet ellen vétkeztünk.
A család alapja: Isten törvénye!
Az evangélium elbeszélése kiemeli, hogy a Szent Szűz is és Szent József is az Úr törvényéhez igazodnak, betartják a törvény előírásait, mert életüket Istenre építették. Egy olyan világban élünk, amelyben az eszmény: a törvényen kívüli élet. Az ember saját maga akar a saját törvénye lenni. A 10 parancsolat kőtábláit szívesen széttörné. Olyan könnyen kimondja: ne szóljon bele senki az életébe, még ha van, az Isten se. Ezért van az, hogy a házassággal kapcsolatban is akkor válik el, amikor akar, akkor fogadja el a gyermeket, amikor akarja, akkor dobja el a megfogamzott életet, amikor nemkívánatosnak tartja azt. Isten a családot alapsejtnek szánta. Ha ez a sejt ép és egészséges, akkor a társadalom is az. Ha azonban beteg, akkor a társadalom is azzá válik. Miért van annyi probléma a világban? Minden baj oka a családban kezdődik. Ott, hogy Isten törvénye nem szent a család tagjai számára, nem az határozza meg életüket. Szent János apostol mindenkinek mondja: Abból tudjuk meg, hogy ismerjük az Istent, ha parancsait megtartjuk. Istennel való kapcsolatunknak ez a kritériuma. Ha egy család igazán család akar lenni, akkor annak Isten törvényeire kell felépülnie, Isten törvényei szent kellene, hogy legyenek számukra.
Drága jó testvéreim!
A család hasonlít egy házhoz, amelynek alapja is és felépítménye is van. Ha a felépítményre gondolunk, akkor azt kell mondanunk, hogy ezek azok az erények, amelyekről Szent Pál apostol beszél. Szent Pál beszél az irgalmasságról, a jóságról, a szelídségről, a türelemről, egymás elviseléséről, a megbocsátásról. Ezek tulajdonképpen a szeretetben bontakoznak ki. Ezek olyan családi erények, amely nélkül nem tud egy családi légkör kialakulni, egy család együtt élni, együtt maradni. De ezekkel széppé tud lenni a család élete. Isten a családot oázisnak akarta, otthonnak, ahol az ember jól érezheti magát, ahová az ember szívesen megy haza. És ha nem találja meg ezt az otthont? Jön a züllés, az otthontalanság, a békétlenség, a család tönkremenése. A család hasonlít egy jól megépített házhoz, amelynek alapja és felépítménye van. Adja a jó Isten, hogy sok ilyen családja legyen magyar népünknek, hogy a jövő évezredre is megmaradjunk.
Drága jó testvéreim!
Az Egyház minden évben elénk állítja az igazi család példáját a Szent Család ünnepén. Elénk állítja Szűz Mária, Szent József és természetesen a Jézusból álló kicsiny meghitt családot. No persze könnyen azt lehet mondani, hogy könnyű volt nekik, mert ebben a családban élt és nevelkedett Jézus az Isten Fia és Isten eleve megóvta minden bajtól. Erre azt kell válaszolnom, hogy nem volt könnyű nekik. Azért, mert ebben a családban élt Jézus, az élő Isten Fia, azért még nem volt problémamentes, nem volt gondoktól, szenvedésektől mentes a Szent Család élete. Nézzük csak meg a Szentírás tanúságát! Már József és Mária jegyessége nem volt problémamentes. József el akarja bocsátani Máriát, mert nem tudja, hogy a gyermeke a Szentlélektől van. Az angyal figyelmezteti Józsefet álmában, hogy ne tegye ezt. A félreértés, a meg nem értés Mária és József között hányszor megismétlődött már a történelem folyamán a jegyesek között. Újabb gond a Szent Család életében: pontosan Jézus születése előtt Betlehembe kell menniük a népszámlálás miatt, pedig Názáretben mindent előkészítettek már Jézus születésére. S Betlehemben egy istállóban születik meg Jézus. Amikor a bölcsek jönnek látogatni az újszülött királyt, akkor azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy bementek a házba. Nem istállóról van már szó, mert József minden bizonnyal megteremtette megélhetésük alapjait Betlehemben és fedelet teremtett a Szent Család feje fölé. És ezt az épp kialakult otthonukat ismét menekülve kell maguk mögött hagyni a haragvó Heródes miatt. Hány, meg hány család kényszerült a történelem során, de még akár a jelenlévők között is futva elhagyni otthonát, s csak a legszükségesebbet vihette magával. Hányszor megismétlődik még ez a jelenet. Aztán olvashatjuk a Szentírásban a 12 éves Jézus történetét, aki elkezdi járni a maga útját, ott marad a Templomban szülei tudta nélkül, s csak három nap múlva találnak rá. S anyja kérdésére azt a meglepő és érthetetlen választ adja: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Hányszor megismétlődik ez a jelenet a családjainkban, mikor a gyermekek felnövekedve kezdik a maguk útját járni, ami a szülők számára sokszor oly érthetetlen. Testvéreim! Ezek az idézett részek a Szentírásból, csak néhány villanásra idézik fel a Szent Család rejtett életét, de ezekből biztos: ugyanazok a váltsághelyzetek alakultak ki a názáreti Szent Családban, mint a mai családoknál. Akkor miért bukik bele oly sok család ma ezekbe a problémákba, válsághelyzetekbe és miért sikerült ez a Szent Családnak? Persze erre lehetne azt válaszolni, hogy a Szent Családot számtalanszor megsegítette a csoda az angyal megjelenésével, amikor tisztázta József előtt, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől van, amikor figyelmeztette Józsefet, hogy meneküljön Egyiptomba, és még sorolhatnám tovább. Ez igaz, hogy az angyal figyelmezteti őket, de ezt ne képzeljük el, valami hallatlan látványos formában. Hiszen már a hittanosok is megtanulták, hogy az angyaloknak nincs testük, ők csak lélekből vannak. Tehát ők értelmünkön keresztül hatnak ránk, a lélek csendjében, az imádság csendjében. Ez a kulcsa annak, hogy a Szent Család átvészelte a válsághelyzeteket: szüntelen megvolt az imádság életükben. Imádkoztak egyénileg és közösen is. Józsefről olvassuk: "Igaz ember volt". Ez a kor nyelvén azt jelentette, hogy imádságos. Ez az, ami hiányzik a mai családok életéből: a családi imádság - egyénileg és közösen. Szüntelen zajban élünk - kívül és belül -, nincs csend, amikor egymással beszélgethetnénk, amikor imádkozhatnánk, s a csöndben meghallanánk a lélek fülével Isten akaratát, mely számunkra mindig a legjobbat akarja. Ehelyett menekülünk a csendtől, menekülünk attól, hogy szembenézzünk a problémákkal, hogy megbeszéljük azokat, azt képzelvén, hogy majd maguktól megoldódnak. Állandóan valami szolgáltatja a háttérzajt otthonunkban: vagy a tévé, vagy a rádió szól, csakhogy ne legyen csend. Figyeljük meg, hogy egy mai család otthonában a nappaliban, vagy a leginkább használt szobában mi van a középpontban a bútorok között: a televízió. Az ágy a székek, a fotelek mind mind feléje irányulnak, hogy csak belehuppanjon az ember az egyikbe, s máris élvezhesse az adást. Valahogy úgy vannak elrendezve a bútorok a tévé körül, mint ahogyan a templomban a padok az oltár felé irányulnak. Ez is mutatja: családunk szentélyében nem az Isten, hanem a tévé van a középpontban. S a család életében a nap csúcspontja, mikor leülnek a tévé elé megnézni egy filmet, mely alatt nem lehet beszélgetni, mert akkor az zavarja a máikat. Félreértés ne essék: nem a tévé ellen vagyok, csak az ellen, hogy a családok életében ez van a középpontban. Nem pedig az, mikor a család leül pár percre közösen imádkozni...
Drága jó testvéreim!
Sok házasságot a templomban kötnek meg, de sokszor csak pusztán a ceremóniát keresik benne, vagy a szokásoknak akarnak eleget tenni. Megfeledkeznek a házastársak, hogy a templomi esküvő azt jelenti, hogy a házasság szentség: olyan szentség, mint a szentmise vagy a gyónás. És a szentségben egy harmadik valakivel találkozik férj és feleség: Jézus Krisztussal, aki segíteni akar rajtuk - ha engedik -, nem pedig közéjük akar állni. De hogy Krisztus segítségét észrevegyék a házasok, vagy egyáltalán észrevegyék azt, hogy velük van Jézus, aki segíteni akar, ahhoz le kell ülni és imádkozni, egyénileg és közösen. Tudom, hogy a hallgatok többsége nagyszülő és özvegy, akik úgy érezhetik, hogy ezek nem nekik szólnak. De igen szól azoknak, akik férj feleség együtt viselik idős koruk terheit éltük alkonyán. Szól azoknak, akiknek gyermekeik, unokáik vannak. A legtöbb, amit tehetnek értük a szüntelen imádság. És mit tehettek ti gyerekek a családért, a családotokért? Imádkozzatok ti is szüleitekért, azért, hogy mindjobban szeressék egymást és így titeket is. Mondjátok el nekik bátran: "Édesapám, édesanyám, imádkozom értetek", és ezzel is nagyon sokat tudtok segíteni nekik. Imádkozzatok azért is, hogy ti is mind jobban tudjátok őket szeretni. Ebben legyen példátok a gyermek Jézus, aki minden bizonnyal sokat imádkozott Máriáért és Józsefért, és szeretetét azzal mutatta ki irántuk, hogy engedelmes volt. Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: pexels
