Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Az elmúlt hetekben a karácsonyi ünnepkörben ünnepeltük a megtestesülés titkát. Azt, hogy az Isten látható emberként közénk jött, fölvette az emberi természetet. A karácsonyi ünnepkör mintegy záróünnepeként, most az Egyház elénk állítja Jézus Krisztus megkeresztelkedésének jelenetét. Jézus Krisztus megkeresztelkedése már nem csupán egy kedves, édeskés történet, mint ahogy karácsony eseményeit kiszínezi az emberi képzelet, hanem fajsúlyos esemény, ami döntésre késztet bennünket: aki nincs Jézussal, az ellene van. A mai napon az Úr Jézus megkeresztelkedését ünnepli egyházunk. Az evangéliumok szerint azzal kezdődik el Jézus nyilvános működése, hogy megkeresztelkedik Jánosnál a Jordán folyó vizében. A megnyíló ég, a galamb alakjában leszálló Lélek és a mennyi hang annak kinyilatkoztatását készíti elő, hogy Jézus a mennyei Atya szeretett Fia. Jézus eddig Názáretben, családja körében élt és nevelkedett, de ezekről az évekről nagyon keveset tudunk meg a szentírásból. Jézus 30 éves, amikor megkezdi működését, meghirdetve Isten országát. Tanítványokat vesz maga mellé, akik vele együtt végig járják a városokat és a falvakat mindenütt a bűnbánatot hirdetve.
Drága jó testvéreim!
Keresztelő Szent János a leghitelesebb kutatások szerint valamikor 27 tájékán feltűnik a Jordán folyónál és rövid időn belül magára fordítja az egész zsidóság figyelmét. Jellemző ezekre az időkre, hogy a zsidóság a római elnyomás miatt kiéhezett valami természetfelettire, kiéhezett már a Messiás eljövetelére. Keresztelő János hirdeti a bűnbánat keresztségét. Ez a keresztség messze még nem a mi keresztelésünk, hanem csak annak halovány előképe. A keresztségen és a bűnbánaton túl a hallgatóság fülét megüti valami különös üzenet: "Aki utánam jön hatalmasabb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!" János hallgatósága máris lázba jön: nem értik ugyan pontosan szavait, de annyit sejdítenek, hogy valami köze van a rég várt Messiáshoz. Ekkor tűnik fel Jézus. Márk evangélista valami drámai egyszerűséggel mondja el azt a nagy pillanatot, amikor feltűnik Jézus: "Eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban". Minden bizonnyal Jézus már megkeresztelkedésével csalódást okozott a keresztelő János által felcsigázott tömegnek. A tömeg valami látványos, megsemmisítő erejű lenyűgöző jelenséget vár, hiszen elérkezett az évszázadok óta várva-várt pillanat: közöttünk a Messiás. Ehelyett a szürke tömegből kilép egy szürke ember a galileai Názáretből; ebből a félig zsidó, félig pogány vidékről, és ugyanúgy megkeresztelkedik, mint a többiek. Valószínű, hogy a tömeg legnagyobb része föl sem fogta, hogy Jézus nem ugyanolyan, mint ők. Legfeljebb azon lepődhettek meg, hogy valami jelenség – olyan, mint egy galamb - leszáll rá, s valami hang hallatszik. De az is lehet, hogy rosszul láttak, és a fülük csengett csak, s nem volt ott semmiféle jelenség és hang.
Testvéreim!
Valljuk meg, hogy az emberi gondolkodás az Istentől valahogy nem ezt várja. Isten igazán jobban is megrendezhette volna a színrelépést. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy ha világunkban valami híres ember jelenik meg a köznép előtt, akkor mindig valami látványos felhajtás kíséri megjelenését. Istenben nem volt efféle fantázia? Isten, aki mindenható, nem tudott volna egy kis "kozmikus show"-t csapni akkor, mikor Fia a színre lép? Nem hatásosabb lett volna így az egész működése Jézusnak? Bármennyire is zavaró nekünk, de Isten egyáltalán nem kedveli az efféle látványosságokat. Jézus úgy jelenik meg, ahogyan Izajás próféta megjövendölte: "Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki." Ez az egyszerű galileai ember, aki az Isten Fia, ugyanúgy megkeresztelkedik, mint más. Ugyan miért keresztelkedik meg a bűnbánat keresztségével, hiszen nincs bűne? Bűne ugyan nincs, de épp azért jött hogy elvegye a világ bűneit, hogy magára vállalja a bűneinkért járó büntetést. S amikor megmerül a Jordán folyóban, abban vízben merül meg, ami képletesen szólva, az előtte megkeresztelkedett emberek bűneitől szennyes. Megkeresztelkedik ebben a bűnöktől szennyes lében, hogy magára vegye bűneinket. Az Atyaisten pedig szolidan, csendesen igazolja őt: a Szentlélek leszáll rá mint valami galamb, s szózat hallatszik az égből: "Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik". Aki vak és süket erre a jelenségre, az valóban az képzelheti, hogy biztos rosszul látott, és csengett a füle. De aki nyitott az Isten szavára, az ebben a kijelentésben rátalálhat az izajási jövendölés beteljesedésére: "Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek." Drága jó Testvéreim!
Jézus megkeresztelkedésének fontos szerepét jelzi az a tény, hogy amikor Szent II. János Pál pápa 2002-ben a korábbi 3 rózsafüzér mellett bevezette a világosság szentolvasóját, annak első titka éppen ez az esemény lett. A Szentatya szándéka az volt, hogy Jézus nyilvános működése idejének titkait foglalja magába ez az új imádság, amely a Krisztus keresztsége és szenvedése közötti időszakot öleli fel. A világosság rózsafüzérének titkai arról tanítanak bennünket, hogy az a Jézus, akit az Atya szeretett Fiának nevez megkeresztelkedésekor, a kánai menyegzőn tett első csodájával kinyilvánította Isten erejét, majd meghirdeti Isten Országát, a Tábor hegyen, a színeváltozás helyén megmutatta dicsőségét, s végül az Eucharisztiában önmagát adta nekünk. Egészen bizonyos, hogy az ősegyház számára komoly nehézséget jelentett, hogy Jézus megkeresztelkedik a bűnbánat keresztségével, de az evangéliumok mégsem hallgatnak erről. Bár Jézusnak valóban nem voltak bűnei, mégis beáll a bűnös emberek sorába, ezzel mintegy elfogadja és megkezdi annak a szenvedő szolgának a küldetését, akit a bűnösök közé sorolnak, gonosztevőként halálra ítélnek és bűnözőként keresztre feszítenek. Keresztségünk által Jézushoz váltunk hasonlóvá és a bűnbánat útjára léptünk, hogy Krisztusban újjászülessünk és mi is az Atya gyermekeivé váljunk. A vízzel való leöntés, illetve a vízben való alámerítkezés jelképe az istengyermekséget eredményezi számukra, valamint azt, hogy felvételt nyertünk az Egyház közösségébe. Keresztségünk napjától kezdve elszakíthatatlanul Jézushoz tartozunk. Amikor a szülők gyermekük megkeresztelését kérik az egyháztól, akkor nem csupán egy hagyománynak engedelmeskednek, hanem arról a meggyőződésükről tesznek tanúságot, hogy az Istenhez és az Egyházhoz való tartozás olyan érték számukra, amellyel gyermeküket is gazdagítani szeretnék. A keresztség kiszolgáltatásának szertartása közben a szülők gyermekük helyett és nevében tesznek hitvallást, és ígéretet tesznek arra, hogy vallásos nevelésben részesítik őt, amelyben a keresztszülők is segítik őket. Amikor ma, Krisztus megkeresztelkedésének ünnepén saját keresztségünk napját is felidézzük, tudatosítani kell magunkban azt, hogy mekkora érték számunkra a keresztségben egykor kapott kegyelem és a Krisztushoz való tartozás, és a benne való újjászületés.
Testvéreim!
Lourdes-ban, Franciaország és Európa egyik legnagyobb Mária-kegyhelyén a Rózsafüzér Királynője tiszteletére felszentelt bazilikában 15 mellékoltárt építettek, amelyek képei az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges szentolvasó titkait ábrázolják. Ezek a képek száz évvel ezelőtt, a XX. század első éveiben készültek. Amikor Szent II. János Pál pápa 2002-ben, a Rózsafüzér Évében bevezette a világosság 5 új titkát, akkor - mivel új oltárokat nem lehetett már építeni a bazilikában - 5 képet helyeztek el a templom szentélyénél, amelyek ezeket a titkokat mutatják be, ugyanakkor pedig a lourdes-i kegyhely 5 különböző pontján is kitették ezeket a képeket, hogy a szabadban is lehessen e titkokról elmélkedve imádkozni. Az első titok képét, tehát azt, amelyik a Jordán vizében megkeresztelkedő Jézust ábrázolja, közvetlenül a fürdők mellé tették, ahol a betegeknek minden nap lehetőségük van arra, hogy megfürödjenek a barlang vizében. Ez a víz az 1858-as lourdesi jelenések óta eltelt több mint 150 esztendő, ez az idő alatt nagyon sok beteg gyógyulását eredményezte. A kegyhez orvosi irodájában közel 7000 korábbi beteg jelezte gyógyulását, amelyek közül a szükséges teológiai és orvosi vizsgálatok elvégzését követően az egyház 67-et hivatalosan is csodának ismert el. A víz a Lourdes-ba zarándokló betegek számára a testi gyógyulás és a lelki megnyugvás lehetőségét jelenti. A keresztség pedig számunkra, megkeresztelt hívők számára a bűntől való megtisztulást és a lelki újjászületést. Őrizzük meg lelkünkben a keresztség kegyelmét, hogy Isten kedves gyermekei maradjunk! Lelki szemeid mit látnak most, kedves testvérem, az evangéliumi történet hallatára? Egy sokszor, sokat ismételt történetet csak, amit már kívülről tudsz, vagy van hited meglátni, abban az egyszerű názaretiben az Isten Fiát. Azt, akinek emberi természetéből, most egy villanás erejéig megnyilvánul az, hogy ő nem egy ember a sok közül, hanem ő az istenember.
Drága jó testvéreim!
Hiányoltuk Jézus körül az isteni ragyogást, a "kozmikus show"-t, amit megérdemelt volna fellépésével. De ha Jézus egy kozmikus show közepette lép a színre, akkor is minden ember megváltója lett volna? Nem éreznénk-e úgy a kozmikus ragyogásban, hogy ez a Jézus - akármennyire is legyen ember - valahogy távol van tőlünk. Ő a ragyogás és a gazdagok Istene, nem pedig a az emberiség többségét mindig is kitevő egyszerű, szegény és elnyomott embereké. Ha ragyogva jelenik meg Jézus, akkor hogyan töltötte volna be azt a küldetését, melyről Izajás beszélt: "Általad kötök szövetséget népemmel és adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek." Ez az isteni szeretet megnyilvánulása: Jézus Krisztusban az Isten Fia, a Megváltó úgy jött el közénk, hogy minden ember, szegény és gazdag, uralkodó és elnyomott, híres és hétköznapi ember közel érezhesse magához. Itt van hát köztünk Krisztus az évszázadok ígérete hús-vér emberként. Belép közénk a bűnösök közé, egy lesz közülünk, mikor megkeresztelkedik. Ebben az egyszerű emberben meg kell látnunk azt, akinek "tanítására várnak a nemzetek". Ha valóban meg akarod őt ismerni és tanítását, ami biztosítja számodra az emberhez méltó életet és boldogságot, akkor kérd az Isten kegyelmét, hogy megkaphasd a hit adományát. Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: kattima.hu
