Most egy különös feladatot kapunk Istenünktől. Kezdjük el gyakorolni, aztán egy életen át vegyük komolyan: a kezdést. A kezdetet! Bármit, amibe belekezdünk, akár fizikai, akár szellemi téren: egy mondat, egy mozdulat, egy gondolat, egy nap kezdését, kezdetét. Mert a kezdetben benne rejlik a vég, mint a makkban a tölgyfa, mint a kígyótojásban a kígyó. Az ősrégi keleti mondás szerint a kígyót még tojásában kell megölni.
Egyszerű, talán együgyű dolog, amiről most beszélek, s méltán mondhatja bárki: ezt én is tudom. Nos, jó. De tesszük-e? Vigyázunk-e a kezdetekre? Nem esünk-e szüntelen abba a hibába, hogy "kicsire még nem adunk"? Hogy "Nem kell rögtön rémeket látni, ne kiáltsunk mindjárt ördögöt!" Arról lesz szó tehát, hogy a kígyótojásban valóban nincs még méreg, de ha kibújik a kis kígyó, azonnal halálos a marása!
Jó, ha tudjuk, hogy a bűnnek úgynevezett "láncreakciói" vannak. Azaz az egyik magával vonja a másikat, az első berobbantja a következőt, ahogyan az atombomba-robbanásnál fellépő láncreakciók átterjednek a környező anyagokra, és azokat is szétdobják. - Azért kell különösképpen az elsőre, a kezdetre vigyáznunk! Nemcsak a tetteknek van és lehet rossz kezdete, amely láncreakciót válthat ki, hanem beszédünknek is: "A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, az ostobát pedig saját szája teszi tönkre. Beszédének a kezdete butaság, és a vége szörnyű ostobaság."
Vigyázzunk, hogy mit beszélünk! Egy bolond kezdet gonoszul végződhet. Egy bolond szó valakibe beleakadhat; az benne elmérgesedhet, és lassú halállal megöli. A hitét, a lelkét. A testét is megölheti.
Tegnap járt nálam egy régi barátom, aki elmondotta, hogy évtizedekig istentagadó volt, mert fiatalkorában egy előtte nagy tekintélyű tudós férfi "szörnyen ostobán" nyilatkozott Istenről.
Gondoljunk csak a beszédben való tagadásra! Vegyük a klasszikus példát: Péterét. Hogyan is kezdődik? Első tagadása még csak így hangzik: "Nem tudom, mit beszélsz." A második: "Nem ismerem ezt az embert." A harmadik tagadásában már átkozódva és esküdözve tagadja Jézusát. Mert a bűnnek "láncreakciója" van: erősbödik és súlyosbodik!
Ezentúl vegyük életünkben sokkal komolyabban a kezdeteket. Mert a kezdet önmagában hordozza a véget! Ezért nem mindegy, hogyan kezdünk egy napot: imával, Igével, vagy ideges kapkodással. Ezért nem mindegy: hogyan kezdünk egy étkezést, mert a családi asztal lehet a feszültségek, izgatott veszekedések helye is, ahol a legjobb étel is megárt. Vagy imával és mosollyal az Úrban, mintha kissé úrvacsoráznánk - így a paprikás krumpli is jólesik! Ezért nem mindegy, hogyan kezdünk egy házasságot, kettesben-e, vagy hármasban - az Úrral! Mert ahol nincs jelen eleve a Nagy Harmadik, ott könnyen megjelenhet egy házasságtörő harmadik... Ezért nem mindegy, hogyan kezdünk egy hetet: Isten tiszteletével-e, Igével, Lélekkel feltöltekezve, vagy anélkül.
Végül legyünk meggyőződve arról, hogy "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Fil 1,6)
Forrás: Gyökössy Endre - A szeretet nagykönyve
Fotó: pxhere
