Krisztusban szeretett drága jó testvéreim!
Minden fontos tevékenység elkezdése magára vonja a közvélemény figyelmét. Az emberek elkezdik találgatni, hogy mire lehet számítani. Rokonszenvezők szurkolnak, hogy jól sikerüljön, gáncsoskodók sötéten festik meg a jövőt. Márk evangélista Jézus nyilvános tevékenységének kezdetéről ad hírt – amely magában hordja az elkövetkezendő három év főbb vonásait.
„Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított.” – Ez még nem is lenne rendkívüli, hisz minden felnőtt férfinak joga volt a zsinagógában felolvasni és tanítani. Sőt a vendégnek ehhez előjoga volt. Azonban: „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította ôket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” Jézus saját isteni tekintélyére alapozva tanít, nem kellett korábbi tanítókra hivatkoznia. Gyógyító hatalma van a tisztátalan lelkek felett. A tisztátalan léleknek is el kellett ismernie, Jézus hatalmát, amikor megvallotta, hogy Jézus „az Isten szentje” Szavait, tanítását tettekkel támasztotta alá. „A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: ,,Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?” A tisztátalan lélek provokálta: ,,Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?” Jézus bebizonyította, hogy igen is van közük egymáshoz. „Jézus ráparancsolt: ,,Hallgass el, és menj ki belőle!'' „Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: ,,Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!''
Drága jó testvéreim!
Egy hittudós, Herbert Haag, német nyelven kiadott egy könyvet. Címe: Búcsú az ördögtől. Azt akarja benne igazolni, hogy gonosz lélek nincs. Az ördög csak egy gyermekeket ijesztgető szörny. Mesealak, pogány mítosz. A biblikusok szerint azonban az ördögűzések az evangéliumok legtörténetibb jelenetei. Hitelességükhöz nem fér kétség. Jézus számtalanszor hivatkozott a gonosz lélek fölötti hatalmára. De egyúttal igazolta, hogy félni nem kell tőle, mert Ő úr a szellemi világ felett is. Az évközi 4. vasárnap evangéliuma a „tisztátalan lélektől” való megszállottságról tudósít, amelyből Jézus egyetlen szava képes megszabadítani. Mit kell tudnunk a Gonoszról és hogyan kell küzdenünk ellene? Ez a mai elmélkedés kérdése.
Az Gonosz Lélek létezése
Vannak kirívó gonoszságok. Egy példa, ami sajnos meg is történt: egy 17 éves fiú megölte és feldarabolta 13 éves kis húgát. Testrészeit feldarabolta és szétszórta a lakásban. Húgának vérével mázolta a falra a fordított keresztet és alá ezt a szót írta: SÁTÁN. A vallató rendőrszázados előtt azt mondta: végig észnél volt, mindenre emlékszik. Nincs bűntudata. Kijelentette: „Jó érzés volt! Kiéltem magam. Nem bántam meg semmit. Nincs értelme az életnek, sem a munkának, sem a családnak. Nem szeretek senkit, szüleimet sem. Nem érzek fájdalmat. Jó gonosznak lenni!” Igazolványában találtak egy 13 pontból álló sátáni fogadalmat. Első pontja így szólt: „A Sátánt soha el nem árulom!” –
Testvérek! Meg lehet ezt természetes úton magyarázni? És amikor zászlókkal felvonuló tömegre gépfegyverből sortüzet adnak le? És amikor Himnuszt éneklő ünneplőkre vízszintesen ráállítják a tankágyú csövét, és százával maradnak a téren halottak? És amikor ártatlan milliókat gázkamrába hurcolnak? Meg lehet ezeket természetes úton magyarázni? Minden gondolkodó ember azt mondja: ez már nem emberi gonoszság! Ez már emberfeletti! Itt már a személyes Gonosz aktív közreműködését kell feltételeznünk!
Vannak hétköznapi példák is, amelyek szintén aláhúzzák a Gonosz működését. Amikor örökség miatt testvérek közt vérre menő verekedések törnek ki. Amikor feneketlen gyűlölet tölti el az évszázadokig békésen egymás mellett élő szomszéd népeket. Amikor valaki legnagyobb jótevőjét hurcolja a vérpadra. A gyilkosságok, megerőszakolások, rablások, kétségbeesések, háborúk nem húzzák alá: igenis, van személyes Gonosz!?
A Gonosz Lélek neve
Jézus maga is beszélt róla: „Láttam a Sátánt, mint villámot leesni az égből.” Példabeszédeiben konkolyhintőnek, ellenséges embernek, evilág gonosz fejedelmének, hazug csábítónak, minden hazugság atyjának nevezte. Népiesen ördögnek nevezzük. De nehogy krampuszt értsünk alatta! Találóbb, ha a görög kifejezést használjuk: diabolosz. „Dia-ballo" annyit jelent, mint szétdobálni. A diabolosz az a sötét erő, amely szétdobálja az emberiséget. Népeket dobál szét és veszít össze engesztelhetetlenül egymással, családtagokat szór szét, felborítva a családi egységet, személyiséget kerget lelki hasadásba, és okoz skizofréniát. Ördögön, krampuszon nevetünk, de a „szétdobáló” sötét valóság!
A Gonosz Lélek harcmodora
A szétdobáló hallatlan ravasz módszerrel dolgozik. Kerülő úton jut el hozzánk. Nem azt mondja: szarvam van, patám van, puttonyom van, vasvillával jövök. Dehogy! Akkor el tudnánk kerülni. Rendkívül szimpatikus módon jelentkezik. Úgy, mint Madách Imre Ember Tragédiájában: Lucifer, öltönyben, nyakkendővel. Vagy Goethe művében Mefisztóként: okosan, intelligensen, szimpatikusan.
Nem azt mondja: „Lázadj az Isten ellen, vétkezzél!” Inkább: „Légy modern! Tedd, amit a többség!”
Nem úgy csábít: „Légy házasságtörő!” Dehogy. Hanem: „Neked is jogod van a boldogsághoz!”
Nem azt súgja: „Törj be, rabold ki, tedd tönkre”. Nem. Szimpatikusan: „Adj kölcsön. És mivel kisegítetted, jogod van kamatostól visszakérned. Biztosítsd magad jelzáloggal.”
Nem azt mondja: „Légy durva!” Hanem: „Neked van igazad. Gyáva vagy, ha nem teszed el lábalól ellenfeledet.”
Jézusnak egyenesen a Bibliát idézte: „Írva van: az angyalok tenyerükön hordoznak”
Péternek azt súgja: „Beszéld le a szenvedés vállalásáról Jézust!” Lucifer, azaz „fényhordozó" a neve. Csakhogy a fénnyel el is lehet embereket vakítani!
És testvéreim, mi lehet ellene a fegyver?
A kafarnaumi ördögűzés azt igazolja, hogy Jézus erejével le lehet győzni a Gonoszt. Lucifer nem egyenlő súlycsoportban van Jézus Krisztussal. Ezért az exorcisták, az ördögűzők nagyon kitartóan imádkoznak, majd Jézus nevében és az ő tekintélyével megföllebbezhetetlen határozottsággal parancsolnak. Sőt keményen rá is szó! Jézus minden követője számára jelentette ki: „Ez a fajta imádsággal és böjttel kiűzhető.”
Péter apostol a hit fegyverét ajánlja: „Álljatok ellen neki hittel!”
Pál apostol egész fegyvertárat nyit a hívek előtt. Hivatkozik a római katona nehéz fegyverzetére: ha az „oplités”-t, ezt a nehéz páncélt felöltötte a harcos, csak előre mehetett benne. Vagy győzött, vagy meghalt. Ebben menekülni, elfutni nem lehetett. Szívleljük meg tanácsát!
Ezt írja az efezusi levélben: „Derekatokra csatoljátok fel a tisztaság övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a Gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje.” (Ef 6,14-17)
Tehát testvéreim, van fegyverünk az Ördög ellen, hála Istenek több is: imádáság, böjt, a hitünk fegyvere, hitünk pajzsa!
Mécs László a nagy költő, a világ gonoszságán elmélkedik. Végig pásztázza tekintetével az emberiség történelmét, és fájdalmasan állapítja meg, hogy a személyes Gonosz működése úgy borul rá, mint valami hatalmas, csábító, kápráztató árnyék. Mégsem kell félnünk. Ne meneküljünk az ördög kényelmes árnyékába. Inkább vállaljuk a küzdelmes sorsot, hiszen földi életünk hernyó-élete után – ha kitartunk – pillangó-élet lesz az égi jutalmunk. Most idézem is szó szerint ezt az elmélkedés formájában megírt versét:
Mécs László: Az Istennek nincs árnyéka
A Sátánnak nagy az árnyéka:
fél földgolyónyi néha-néha,
oly tarka mint a páva farka,
oly babonázó mint a bűn,
hosszú mint a történelem
és édes mint a szerelem
és hűvös mint a pénzek érce,
és bűvös mint a vágy lidérce,
oly gyönyörű mint a gyönyör
cél-bomlasztó mint a csömör,
itt nem kell folyton hősnek lenni,
lehet pihenni, inni, enni.
Én voltam ott, aludtam ott,
de hallottam a szólamot,
s a trombitától megütötten
az Isten oldalára szöktem.
Az Isten jár a földtekén,
körötte fény, fölötte fény,
szeretet, jóság, szent erény:
mind tiszta, tiszta, tiszta fény:
brutális és bőr-fájdító,
kínzókamra, test-szárító,
járok a puszta közepén
ezerszer átnyilaz a fény
s a puszta fáj és fáj a táj,
és fáj a szem és fáj a száj,
a test miatt, a rest miatt,
a tisztátalan test miatt.
Fáj mindenem, csapzott a tincsem,
s az Istennek árnyéka nincsen!
Itt nem lehet pihenni, enni,
itt nem lehet csak hősnek lenni:
izzadni, aszni, tűrni, menni.
(Vagy a Sátán szép árnyékába
szökdösni mint ezernyi kába,
az angyal trombitál utánuk,
de mindörökre mindhiába…)
Itt nem lehet, csak hősnek lenni,
a hernyó-sorsot végigenni,
a gond gubóját átnyiszálni
s mint fény-pillangó égbe szállni.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
