Ma kezdődik a Húsvét előtti 40 napos böjt, a Szent Negyvennap (a Nagyböjt). Mivel a régi böjti gyakorlat a Nagyböjt idején teljes hústilalmat írt elő a híveknek, ezért a Hamvazószerda előtti keddet a népnyelv Húshagyókedd-nek, a Feltámadás ünnepét pedig Húsvét-nak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak Hamvazószerdán és Nagypénteken kötelező.
Ezen a napon és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben figyelmeztet: Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!. A hamu az elmúlás természetes jelképe.
A nagyböjt a bűnbocsánat szentségéhez járulás ideje. Régen ekkor kezdődött a hittanulók felkészítése a keresztségre és a hívek általános bűnbánati ideje.
A hamvazószerdán szentelt hamut a nép szentelménynek tekintette. Úgy vélték, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy azoknak se fájjon a fejük.
A moldvai Klézsén, ha a pap nem jött el hamvazni, akkor a hívek maguk égettek hamut az elmúlt évi virágvasárnapi barkából. Ujjukkal belenyúltak és úgy vetettek magukra keresztet. Pusztina moldvai faluban a templomi hamvazás után otthon az asszonyok meghamvazták az edényeket.
Az Alföld déli tájain férfiak papnak, püspöknek öltözve hamvazószerdán este házról házra jártak. Egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalmat kaptak. Látszólag ez a szokás az egyházi szertartás paródiájának tekinthető. Valószínű azonban, hogy ebben az esetben nemcsak paródiáról van szó, hanem egy török kori licenciátus hamvazó hagyomány szakrális tartalom nélküli továbbéléséről.
Forrás: katolikus.hu, Arcanum Fotó: Magyar Kurír
