Szilágy megyében, a Szilágysági-dombvidék magaslatai között megbúvó kisváros Szilágycseh. A település első említését 1405-ből ismerjük, Chehy Hungaricalis néven. Földrajzilag összetett domborzati képet mutat. A települést körbeölelő dombok legtöbbje magasabb 280-300 méternél. A dombvonulat hosszan elnyúlva terül el, a Szilágy- patak völgyétől az erdővidékig szántóterületek borítják. Déli lejtőjén szőlősök, gyümölcstermesztés folyik, a szilvafák, jellegzetes elemei a tájnak. A dombvonulat egy-egy kiemelkedő részéről csodálatos kilátás nyílik a városra. Főleg üledékes, mészköves talaj jellemző, mélyebben agyagos és 2 m alatt homokos a talaj. Beosztott falvai: Mutos, Oláhhorvát, Szilágynádas és Völcsök. Az itt megtelepedett cseh vagy morva telepesekre utal a város „cseh” utóneve, valamint a 300 m magas kiemelkedésen épült Cseh várra, amelynek első írásos említése 1319-ben Castrum Chehy alakban szerepelt. A vár, illetve a körülötte lévő birtoktest meghatározó urai, a középkor évszázadaiban a Jakcs és a Drágffy családok voltak. A 16. században Bátori György, majd a Rátóti Gyulaffy család birtokolja az uradalmat. A 18. századra a vár egykori uradalma felaprózódik és a Vesselényi család különböző ágaihoz kerül. A 19. században a várat lebontják, megsemmisül. Ma mindössze két, a 17. század első feléből származó faragvány őrzi emlékét. A város nevezetessége a főtéren álló református műemlék templom, amelynek elődje az 1519-ben épült gótikus római katolikus templom,ezt valószínűleg Drágffy János királybíró anyagi támogatásával építették. Máig fennmaradt a templom bejárat és a sekrestyeajtó kerete, a szentély, látható a két jelentős nemesi család – Drágffy és Jakcs – címere is. A lakosság 1530-ig áttért a református hitre a templommal együtt. Ennek következtében Szilágycsehen 400 éven át szünetelt a katolikus vallás. 1845-től lelkészség, korábban Zilah filiája volt. A török dúlást követően ide települt örmények kapnak területet Bornemissza Páltól, amelyre 1844-ben Bémer László püspök felépíti az első kápolnát. Ennek helyére 1864-1865 között Szaniszló Ferenc püspök építtette fel a látható templomot, amelyet 1865. február 19-én áldottak meg és Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. A lelkes római katolikus közösség, a templomba betérve imáikban kérik Nepomuki Szent János közben járását, hogy példája szerint élvezhessék azok boldogságát, akik szavukkal soha nem vétettek. Nepomuki Szent János a molnárok, vízimolnárok, hajósok, halászok, a papság, a gyónási titok védőszentjeként tekintik és az árvizek idején is őt hívják segítségül.
A templom főoltárán a róla elnevezett festmény látható, a legismertebb ábrázolási módban, vagyis Nepomuki Szent János, papi ruhában, fekete reverenda fölött karingben, vállán hermelin palásttal, fején birétummal előtte a kis angyal a keresztet feléje nyújtva. A templomban még más főszentek szobrai is láthatók, mind a Jézus Szíve szobor, a Szűzanya szobra és a Szent Antal szobra is a kis Jézussal a karján. Az 1960-1970-es években a templom állaga megromlott és Majernyik Mihály plébános szolgálata alatt, nagy munkával és sok anyagi áldozattal javíttatták fel ezzel egyszerre a plébánia épületét is.
2021-től újabb felújításra került sor, a római katolikus plébánián, templomán tetőcserét végeztek és külső színezést, belül pedig a sekrestyét újították, a templomban teljes padlócsere volt, ajtók és ablakok cseréi valamint torony felújítást is végeztek. A szilágycsehi Nepomuki Szent János plébánia a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegy, Krasznai Főesperesség, Szilágysomlyói esperesi kerülethez tartozik, 120 lélekszámmal. Jelenleg az egyházi és a kántori szolgálatot is Ft. Szőcs Attila plébános végzi. A templom búcsús ünnepét május 16-án és az örökös szentségimádási napját pedig november II. vasárnapján tartják.
A Szilágycseh-i plébánia oldallagosan ellátó plébániái: Sülelmed 10 lélekszámmal, Zsibó 40 lélekszámmal, Szilágyszentkirály 16 lélekszámmal és még filiái ahová elsőpénteken ellátogat a plébános a betegekhez, Hadad, Lele, Cikó, Szamosardó és Monó.
Sülelmed:város Máramaros megyében , a történeti Szilágyságban .Zsibótól 26 km-re északra , a Szamos bal partján fekszik. 1876-ban csatolták Szilágy vármegyéhez és 2004-ben kapott városi rangot. Zilah, majd Szilágycseh filiája volt az alig néhány katolikus család lakta település. A Nagyvárad-i püspöki központtól legtávolabb fekvő plébánia és egyúttal az egyetlen Máramaros megyében. Az 1940-es években építették a római katolikus templomot, amelyet a Nagyboldogasszony vagy is Mária mennybevétele tiszteletére szentelték fel. A katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, amelyet augusztus 15-én tartanak. A templom főoltárán látható festmény az Istenszülő Mária mennybevételének dogmája szerint Jézus anyja a földi testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságban jutását ábrázolja. A Sülelmed-i templomban is megtaláljuk a Jézus Szíve mellékoltárt, ahol minden hónap első péntekén Jézus Szíve tiszteletére imádkozhatnak a kedves hívek, a másik a Szűz Mária mellékoltára. A toronyban egy harang lakik, ez az egyház szózata, amelynek megszólaltatása a híveket a templomba hívja. Ugyancsak a Szilágycseh-i plébánia látja el a közeli Zsibó város Nagyboldogasszony plébániát. A katolikus hívek száma 40 fő, a többségben református magyar lakosság mellett. 1925-ig az azóta megszűnt szilágygörcsöni plébánia filiája volt, 1925-től lelkészség. Templomát 1886-ban építették. A templom búcsús ünnepét Szűz Mária Mennybevétele ünnepnapján tartják augusztus 15-én. Örökös szentségimádási nap: november I. vasárnapja. Összeállította : Gábor Anna
Fotó: Szilágyi László
