„Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet. Én vagyok az Úr.” (Lev 19,32)
Bonaparte Napóleon első konzul Boulogne-ban tartózkodott, amikor egy angol katonát vezettek elébe, aki néhány deszkából és rönkből összetákolt nyomorúságos csónakon szándékozott Angliába eljutni. Megkérdezte a fiatal angolt, hogy valóban ezen a lélekvesztőn szándékozik-e átkelni a La Manche csatornán ? Amire a fiatalember gondolkodás nélkül válaszolta :„Igen, uram, ha megengedi.” Menyasszonyod vár odaát? – kérdezte tőle Napóleon. – Nem – válaszolta a katona –, de idős és beteg édesanyámat szeretném viszontlátni. – Nos, megkapod az engedélyemet, és itt van egy kis pénz is, hogy a gondját viseld. Csodálatos anyának kell annak lennie, ha olyan fia van, aki annyira szereti, hogy egy törékeny lélekvesztőn az életét kockáztatja érte.
Parancs adatott ki, hogy a fiatalembert vegyék fel egy fehér zászlót viselő francia hajóra, azért, hogy átadják az első angol hajónak, amellyel találkozik.
A Biblia az idős személyekkel való tiszteletre szólít bennünket. Pál apostol ezekkel a szavakkal buzdítja az efezusi keresztény közösség vezetésével megbízott fiatal Timóteust:
„Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, … az idős nőt, mint anyádat…” (1Tim 5,1)
Életmódunk jelenbeli alakulása, a családok felbomlása, az életkorpiramis alakulása miatt az idősek (akikből egyre több van) sorsa nem mindig irigylésre méltó. Sokakat teljesen elfeledett a családjuk.
Keresztényként nem hagyhat bennünket közömbösen ezeknek a társadalom által nem egyszer elfelejtett idős embereknek a sorsa. A leggyengébbekkel való törődés Urunk egyik parancsa. Ez az öregekkel való erős kapcsolat ad értelmet az életünknek, és ha hívők is, akkor tapasztalatuk, Istenről való tudásuk a mi saját életünket gazdagítja.
„Urunk, imádkozunk az idősekért, azért, hogy szeretet és gondoskodás vegye körül őket.
Imádkozunk azért, hogy az idősek tisztelete minden családban erős gyökerű érték legyen.
Imádkozunk azért, hogy a hospice-okban és az idősek otthonaiban dolgozókat átjárja az ott lakók iránti együttérzés és tisztelet.
Imádkozunk azokért, akiket betegségen mennek keresztül, akik a magány vagy elhagyatottság mély érzésével élnek: legyen osztályrészük jótékonyan jelenlévő jóságod!
Imádkozunk azokért, akik az özvegység fájdalmas állapotában élnek, azokért, akik nem látják, vagy szinte sohasem látják gyermekeiket, azokért, akik elvesztették a hitet kapjanak ma kegyelmedből olyan látogatást, amely megvigasztalja őket! Hogy az egyházak szervezzék meg a felügyeletet és a támogatást ezeknek a nagyon szeretett embereknek!
Forrás: zarandok.ma
Fotó: pxhere
