A történet mélyebb rétege csak az eredeti, a görög szöveg alapján érthető meg, így bukkan elő. Ez a második jelentés pedig az, hogy itt lesz az eddig önálló Simonból Jézust középpontba állító Péter - úgy igazán. Itt lesz az eddig fölfelé licitáló Simonból alázatosan lefelé licitáló Péter.
Jézus ugyanis, amikor megszólítja Simont, Jóna fiát, ezt kérdezi: "Agapász me? - A tőlem tanult, a tőlem telhető szeretettel szeretsz-e?" Mire Simon Péter igen szerényen kétszer is így válaszol: "Igen, Uram, te tudod (Te csak igazán tudhatod!), hogy szeretlek téged - fil sze. Te csak tudod, ha valaki tudja, Te tudod, hogy szeretlek, a tőlem telhető szeretettel. Azt nem merem már állítani, hogy agapéval, hogy a Tőled telhetővel, még csak azt sem, hogy a Tőled tanulttal; úgy szeretlek, ahogy tőlem telik, ahogy egy olyan embertől telik, mint én vagyok."
Ezután következik valami igen megható és megrendítő, a mélyebb, a második jelentés különös mondanivalója. Míg Simon Péter lefelé licitál és már nem akar különb lenni a többieknél, a harmadik kérdésnél Jézus a maga végtelen agapéjával és kimondhatatlan, jézusi tapintatával átveszi Simon Péter válaszát. Harmadszor már nem így kérdezi: Agapász me? - hanem úgy, ahogy Simon Péter válaszolgatott: Fileisz me? - Azaz: "Nos, jól van, Simon Péter, értelek, nem kívánok többet tőled, mint amiről magad is úgy hiszed s tudod, hogy telik tőled. Most már csak azt kérdezem, hogy a tőled telhető szeretettel szeretsz-e engem?"
Jól figyeljük meg a választ: az ön- és én-állító Simon Péter itt is az én helyett háromszor te-t mond: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged."
Nos, ez a második, a mélyebb mondanivaló jelentése: Jézus elfogadja azt, ami tőlünk telik. Nem követel, nem kér, nem akar tőlünk többet, mint amire mi képesnek tartjuk magunkat.
A becsületes "alászállóknak" pedig megbízatást ad: "Legeltesd az én juhaimat!" - mondja Péternek. (Az eredetiben nem egészen juhokról van szó, hanem báránykákról - arnia-, tehát a fiatalokról, és probata = az egész nyájról.) Nincs olyan tanítvány, mai tanítvány, akinek Jézus ne adna valami - tőle telhető - megbízatást. Az illető majd "menet közben" tudja meg, hogy aki alázatosan annyit vállal, amennyi tőle telik, az egyszer "csak úgy magától" sokkal többre képes. Attól később sokkal több telik. És ez a magától - ez a kegyelem, ahogy Reményik Sándor költőnk mondja.
Forrás: Gyökössy Endre - Életet adó örömhír
Fotó: stock.adobe.com
