Phil Bosmans atya új könyve ismét a "régi": minden sora arról szól, hogy Isten alkotta világunk csodálatos, mi a világ legboldogabb emberei lehetnénk - és néha mégsem tudunk semminek sem örülni, sőt... Bosmans atya minden sora bátorít, buzdít, felderít, és megismerteti velünk az öröm igazi titkát. Előszavában ezt mondja leendő Olvasóinak:
Világunkat óriási, mély szomorúság üli meg. Egy nagy sivatagban élünk. A sivatagban semmi nem növekszik vagy fejlődik, teljesen örömtelen hely. Az emberek fáradtak és kedvetlenek. Szenvednek az élettől. Sokan kínlódnak a tétlenségtől vagy attól, hogy képtelenek egymással békében élni.
Drága barátom, nem ismerlek téged, ám azt gondolom, hogy alapjában véve jó ember vagy. Szinte hallom a kérdésedet: "na de én ehhez kicsi pont vagyok, ugyan mit tehetnék?" Szeretném a lelkedre kötni, hogy sokat, nagyon sokat tehetünk!
Igaz ugyan, hogy a hatalmas sivatagban csupán aprócska oázisok lehetünk - de ott új élet fakadhat, s a víz közelében növekedni, virágozni tud minden növény.
Ne zavarjon, hogy mások állandóan sopánkodnak vagy borúsan látják a világot - te csak légy optimista, és mondj igent az életre!
A sivatagban virágokat ültethetünk, éjszaka gyönyörködhetünk a felragyogó csillagokban, és mindig újra megkérdezhetjük: "Vajon mit tehetünk másként?..." Új forrásokat kell találnunk: fel kell fedeznünk az elfelejtett szeretet mérhetetlen, ősi erejét!
Ahol víz van, oázis jöhet létre. Hadd lehessünk kicsiny vízhordók ebben a nagy sivatagban! Egy csepp víz rőt ad a virágnak, hogy merjen újrakezdeni, és mindennap tudjon örülni az életnek.
Csak a víz tudja a sivatagot virágzó oázissá változtatni. A víz: élet. A szeretet: élő víz.
Phil Bosmans: Mondj igent az örömre
