Krisztusban szeretett híveim!
A katolikus székelység ősi szent helyén — mely egyben a nyugati kereszténységnek is egyik legkele- tibb őrhelye — gyűltünk össze, hogy apáink példájára Isten Szent Anyja előtt hódolatunkat bemutassuk és magunkat és gyermekeink jövőjét az Ő hatalmas pártfogásába ajánljuk. Zarándok csapatok vannak jelen Erdély távoli vi- dékeiről is. A Székelyföld népe pedig az ősi parancs- nak engedelmeskedve tömegében kelt útra most is. Mezei ösvényeken, erdei csapásokon és minden útvo- nalon napok óta templomi zászlók vonulnak, s a vo- nuló búcsúsok fölött, mint láthatatlan zászló hímes szövete: imák tömör hangja, bűnbánati zsoltárok pa- naszos dallama, a Mária-énekek üde csengése száll, és követi a szélben lengő lobogókat. Így járnak ide a nemzedékek századok óta. Ugyan- azokon az ösvényeken, csapásokon és utakon: és ugyan- azokkal az imákkal, énekekkel, áhítatgyakorlatokkal. Itt imádkoztak apáink, amikor visszaverték az ősi kato- likus hit ellen fegyverrel felvonuló fejedelmet. Itt kérték az évi segítséget, amikor őrhelyeiket, asszonyaik és leá- nyaik becsületét, a maguk és fiaik szabadságát kellett megvédelmezniük a keletről hajdan gyakran fenyegető ellenség ellen. Ide zarándokoltak a kitartás kegyelméért, valahányszor elemi csapások sújtották, avagy az emberi önkény megalázásai és igazságtalanságai alatt lélekben kifáradtak. És ide jöttek árvaságukban is, hogy Istent engesztelve és Mária támogatását kérve fogjanak hozzá feldúlt életük újjáépítéséhez. A nagy háború megrázott és megtisztította a látá- sunkat. Ma egységesebben és élőbb hittel, mint bár- mikor, Istennel és Krisztus által meghirdetett igazsá- gok szikláin és alapjain készülünk felépíteni a jövőt. A magunk életében olyan társadalmi rendet akarunk, amely Isten gondolatának megfelel. Olyan társada- lom a célunk, amely elismeri, tiszteletben tartja Is- tentől rendelt célját; amely a munkás számára elis- meri és tiszteletben tartja a tisztességes családi bér- hez, a vélemény szabad nyilvánításához és az emberi életfeltételekhez való jogot; olyan társadalomban kí- vánunk élni, amely kizárja az emberi önkény érvé- nyesülését; amely igazságos végrehajtásával bizton- ságos jogrendet tart fenn; és amely megvédi minden polgár elidegeníthetetlen jogát minden emberi hata- lom támadásával szemben. Tudjuk — mert tapasztaltuk —, hogy nincs rendezett emberi élet, ha nem igazodik az Istentől adott rendhez. Ezért választottuk a téveteg emberi elme ta- lálmányai helyett az Isteni Bölcsesség biztos útját. Sorsunkat azonban másik oldalon a világ hatal- masságai tartják kezükben. S amikor mi a jog, rende- zettebb, igazságosabb, emberibb jövő kialakításán gondolkozunk, aggódva figyeljük, hogy vajon a föld hatalmasai mit terveznek felőlünk. A háború alatt és után felelős vezető személyiségek ajkáról — nemegy- szer közös megbeszélés eredményeként — biztató nyi- latkozatok hangzottak el. Az igazságos és tartós békét ígérték. S bíztunk abban, hogy ez alkalommal csak- ugyan a mellőzhetetlen erkölcsi elvek alapján — és nem hatalmi-politikai szempontok szerint — dönte- nek. Az 1946. május 7-i, a párizsi határozatról kiadott közlemények megzavarták ezen hitünket. A határozat tulajdonképpeni jelentését ma sem ismerjük. S nem ismerjük a hatalmak további terveit sem. Az a keserű csalódás azonban, mely a hírek hatása alatt a lelke- ken erőt vett és amely sokakat már a kétségbeesés örvénye felé sodort, továbbá az a támadó gyűlölet, mely ugyanerre a hírre a másik oldalról ellenünk újult erővel fellángolt, kötelességünkké teszi, hogy aggodalmunknak hangot adjunk.
XII. Pius pápa már a háború alatt ismételten felhívta a világ figyelmét a béke nagy művének erkölcsi feltételeire. „Az igazság — mondja az 1941. évi kará- csonyi beszédében — csak az erkölcsi törvények vál- tozhatatlan szikláján épülhet.” Ugyanebben a beszédében az igazságos és tartós béke egyik feltételét fogalmazza meg: „Az erkölcsi elvekre épült új rendben nincs helye a nemzeti kisebbségek nyílt vagy rejtett üldözésének, kulturális vagy nyelvi sajátosságai elnyomásának, gazdasági képes- ségük akadályozásának, természetes szaporodási ké- pességük csökkentésének vagy megszüntetésének.”
Nekünk is jogunk van azt kérni, hogy ilyen szen- vedéseknek ne vessenek alá. Több mint huszonöt éves kisebbségi életünk alatt megtapasztaltuk a politikai és gazdasági elnyomás nyílt vagy rejtett rendszereit és különböző fokozatait, folyamatos és egyre súlyosabb küzdelemre kényszerültünk kulturális és nyelvi érté- keink megvédéséért, s a politikai, gazdasági és társa- dalmi helyzet, mely osztályrészünk lett, komoly aka- dályt vetett népünk természetes szaporodása elé is. Nem vállalhatjuk többé ezt az igazságtalan és meg- alázó helyzetet. És kérjük: ne kényszerítsék ezt ránk azok sem, akik a sorsunk fölötti döntés jogát maguk- nak tartják fönn. A Szentatya említett beszédében a nemzetek közöt- ti rend első alapfeltételét a nemzetek szabadságának és integritásának biztosításában jelöli meg. „Az erköl- csi elvekre épült új rendben — mondja ismét — nincs helye más nemzetek szabadsága, nemzeti integritása és biztonsága megsértésének, bármilyenek legyenek is területi kiterjedés és védelem szempontjából.” Az Egyesült Nemzetek népei, attól az elhatározástól vezetve, hogy megmentsék a jövő nemzedékét az újabb háború borzalmaitól, szintén hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személy méltósága, valamint a kis és nagy nemzetek egyenjogúsága mellett. Az Egyesült Nemzetek népeinek ez a hittétele az alapvető emberi jogok mellett megegyezik azokkal a sarkalatos elvekkel, melyeket a Szentatya sürget a népek javára… Ezekre az általánosan elismert és megtámadhatatlan erkölcsi tételekre hivatkozva kér- jük az igazságot a magunk számára is. A San Francisco-ban aláírt alapokmány az Egye- sült Nemzetek célját a nemzetek közötti béke megva- lósításában és megtartásában látja; ezt a nagy és ne- mes célt — más eszközök mellett — elsősorban a nemzetek egyenjogúságának és önrendelkezési jogá- nak tiszteletével próbálja elérni. Úgy hisszük, nem tévedünk és nem túlozunk, ha a magunk ügyét összefüggésbe hozzuk az európai béke sorsával. A történelem bizonyítja, hogy „ezek a béke- szerződések”, amelyek az erkölcsi követelményekkel és az igazi politikai bölcsességekkel ellentétes szellemben és feltételekkel köttettek, mind rövid életűek voltak és szomorú következményekkel jártak” (XII. Pius). A mostani háború dúlásai pedig sokkal nagyobbak, semhogy az emberiség elbírná egy meghiúsult béke újabb pusztításait. S a mi ügyünk igazságos elintézé- se nélkül repedés lesz a béke épületében. Lengyelország második felosztása után mondotta a neves francia Cratry atya: „Európa Lengyelország fel- osztása óta a halálos bűn állapotában van”. Az egy- másra következő két háború mérhetetlen pusztításai arra engednek következtetni, hogy Európát valóban a saját bűnei verik. S nyomhatja Európa lelkiismeretét a mi nemzetünk sorsa is. Nemzetünket a múlt háború után négy országra osztották szét. Sok szenvedés, amit ennek a népnek azóta magára kellett vennie, ennek a hatalmi intézkedésnek a következménye. Tudjuk, hogy a népek nagy családjával szemben el- hanyagolható, sőt elpusztítható mennyiség vagyunk, de a kis népek nagy szövetségese a megsértett erköl- csi rend és ez bosszút állhat értünk is. Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kí- vánunk élni, mert ehhez istenadta jogunk van. Ki- csiny nép vagyunk, de kicsinységünk ellenére is a tar- tós békére vágyakozunk, és az új rend felépítésére ké- szülő népek családjának hasznos tagjai kívánunk lenni. A múltkori békeszerződésnél az önrendelkezés jogán számos népnek tették lehetővé, hogy fajtestvé- reivel együtt és egy államban éljen; tőlünk akkor ezt a jogot megtagadták. Igazságunk tudatában és a vál- tozatlan természeti és isteni törvények alapján kérjük azokat, akiknek fölöttünk hatalma van — minden ha- talom onnan felülről adatott! —, ne feszítsék népün- ket egy újabb ítélettel a régi keresztre.
Krisztusban Szeretett Híveim!
Aggódtak a hatóságok, hogy nyílt politikai tünteté- sek lesznek. De ti imádkozni jöttetek ide, s én épül- tem azon a példás fegyelmen, amelyet útközben tanú- sítottatok. Ugyanilyen fegyelmezetten térjetek vissza. A püspöknek azonban meg kellett hallania hívei- nek nagy aggodalmát, és ki kellett mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondani. Az a százezres tömeg, amely a tegnap és ma itt hullámzott és a többi százezrek, akik ezeket hazulról lélekben kísérték, ezért is imádkoztak. Ez azonban nem politika. Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez az Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védel- mében tiltakozzunk egy igazságtalan ítélet kimondá- sa és végrehajtása ellen! A Mindenható Isten áldása és a Nagyasszonyunk védelmező jósága legyen veletek!
Forrás: Beke Sándor - A csíksomlyói Szűzanya ajándéka Fotó: Székelyhon
