Élettörténetünk úgy csordogál, mint a regény fejezetei. Ahogyan a regények, úgy az életünk fontos momentumai sem kötődnek a számokhoz. Furcsa is lenne, ha egy könyvet az oldalszámok alapján értékelnénk: A tízes oldalak sokatmondóak voltak, de a húszasok egy kicsit ellaposodtak. Mégis, amikor közeledünk a születésnapunkhoz, valami feltámad bennünk, ami megváltoztatja a viselkedésünket. Talán azért, mert egy évvel érettebbek lettünk? Lehet. Tulajdonképpen a születésnap nem csak rólunk szól. Főleg azokat illeti hála és köszönet, akik azzá tettek, akikké váltunk. Akik nélkül az ünnepelt, nem lenne az ünnep része. Most, amikor a tizenegyedik évforduló küszöbén állunk és arra gondolunk, hogy mi mindent adott nekünk, a hallgatóknak, a világnak a jelenlétünk, nem mehetünk el amellett, hogy hálát ne adjunk a Mindenható Istennek. Köszönjük neki, hogy megtartott, szeretett, erőt adott és felemelt, amikor elestünk. Sokszor estünk el, és fogunk még. Ez az élet rendje.
A tizenegyes szám egyensúlyt jelképez, mely elsősorban a munka és szórakozás, valamint a gondolatok és lélek egyensúlyára utal. Igazságosságot, nyugalmat, kedvességet és tapintatot is jelent. Azt mondják, hogy a tizenegyes szám erőteljes emlékeztető arra, hogy nem vagyunk egyedül. Állítólag ennek a számnak a jelenléte az isteni útmutatást is jelképezi. Ha mindez igaz, és nem csupán egy számmisztika eredménye, jól állunk a kolozsvári stúdió idei születésnapját ünnepelve. Az bizonyos, hogy nem vagyunk egyedül, még akkor sem, amikor egyedül érezzük magunkat. A gondolatainkat és lelkünket is próbáljuk kisebb-nagyobb sikerrel egyensúlyba hozni, ahogy tapintatot és kedvességet is adni azok számára, akik betérnek hozzánk, akik állandó hallgatóink és követőink. Persze, nem mindig sikerül ez. Néha fent, máskor lent vagyunk. Egyik nap nyugalmat, másik nap feszültséget közvetítünk. Jól van ez így? Igen, jól van. Mert a hitelesség a valódi érzéseink kimutatásával kezdődik. Nem minden nap ugyanolyan. Nem tud az lenni. Szombatonként tapasztaljuk, amikor hogy vagy? kérdéssel indítjuk a reggelt, hogy mennyire különbözik egyik hét a másiktól és mennyi minden befolyásolja azt, ahogyan jelen vagyunk az éter hullámain keresztül. Derűt, jókedvet, örömet igyekszünk közvetíteni és sugallni azoknak, akik hétről-hétre velünk ébrednek és kezdik a hétvégét. Ez sem mindig sikerül, de törekszünk. Jó együtt nevetni, együtt rezdülni és együtt gondolkodni az életünket érintő nagy kérdésekről és kihívásokról. Reméljük, hitelesen és emberien ott tudunk lenni a kedves hallgatók mellett úgy örömben, mint fájdalomban, úgy nevetésben, mint sírásban. A kincses város stúdiójából megtapasztalásokat, gondolatokat, érzéseket, álmokat, vágyakat, kéréseket és hálákat szeretnénk közvetíteni az elkövetkező évek során is. Fiatalosan, energikusan, a lényeget nem mellőzve és feledve. A születésnapunkon arra hívjuk hallgatóinkat, hogy nevessünk egy jót önmagunkon, egymáson, az életen, a sok-sok elhangzott aranyköpésen. A mi mottónk így hangzik: aki önmagán nevetni tud, az egy életen át szórakozhat. Jó szórakozást Önöknek és nekünk is, az éter hullámain keresztül, az emberi szívekig!
Születésnapi ajándék helyett, imádkozzanak értünk!
Ferencz Emese
