Krisztusban kedves testvéreim!
Jézus földi életében nem kereste az emberek tetszését. Tanítását sohasem igazította az elvárásokhoz, még akkor sem, ha tudta, hogy emiatt többen elfordulnak majd tőle. Jézus mindig következetesen képviselte Isten ügyét. Ha emiatt meg nem értésbe és ellenállásba ütközött, készséggel vállalta a konfrontációt, nemcsak a nagyszájú és pökhendi előkelőségekkel szemben, de a félrevezetett tömegekkel, sőt rokonaival és legközelebbi hozzátartozóival szemben is.
Már a tizenkét éves Jézus magatartása a jeruzsálemi templomban arról tanúskodik, hogy senkire és semmire sem volt tekintettel, ha Isten akaratának teljesítéséről volt szó. Szokatlan nyíltsággal hozta ezt annak idején szülei tudtára, amikor a három napos keresés után végre megtalálták féltett gyermeküket a templomban: ,,De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?'' Ezzel jelezte, hogy még a szülök iránti kötelezettségeknek is csak addig terjed a létjogosultságuk, amíg azok nem gátolják Isten akaratának teljesítését.
Jézus ugyanilyen következetesen járt el a későbbiek folyamán is. Rögtön hatályon kívül helyezte kortársai téves szokásait és törvényeit, mihelyt azok Isten útját gátolták. Még a szigorú szombati kötelezettségen is túltette magát, amikor ez már nem szolgálta az ember javát: ,,A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért ura a szombatnak is''.
Drága jó testvéreim!
Radikális fellépése, olykor meglepő magatartása miatt néhányan félreértették és híresztelni kezdték, hogy megzavarodott. Ennek a csúfos híresztelésnek rokonai is bedőltek. Hallottuk az evangéliumi részben.
Jézus tanítása és magatartása nem illett környezete megszokott rendjébe. Kilógott a sorból. Az írástudók, a farizeusok, de még a rokonok sem értették Isten iránti hűséget, buzgóságát, föltétlen engedelmességét, megalkuvást nem ismerő viselkedését. Számukra zavarólag hatott következetes élete. Viselkedése botrányosnak tűnt, mert függetlenítette magát mindenféle emberi tekintetektől, dacolt azokkal és könyörtelenül kipellengérezte az üres, lélektelen és embertelen hagyományokat, törvényeket.
Ezt a dinamikus jézusi magatartást hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni és gyorsan elfeledni. Magatartása valóban zavarólag hat és könnyen fényt derít megalkuvó életünkre. Megütközünk viselkedésén, mert zavarja eddigi elképzeléseinket róla. Nemegyszer csak a jóságos és türelmes, a békés és emberszerető Istent látjuk benne. Hozzászoktunk a festők ,,szelíd és alázatos szívű'' Jézusához, az idillikus Szent Család képek galambdúcos ereszei és lugasai alatt játszadozó kis földöntúli lény ártatlan és ártalmatlan csöppségéhez.
Hosszú időn át úgy véltük, hogy a keresztény magatartás csak harmonikus lehet és idillikus összhangot teremt. Ez az éremnek egyik oldala. A keresztény jellem nemcsak a szolidaritásban, a megtestesült jóságban, a szomorúak vigasztalásában, a mindig barátságos segítőkészségben és mosolyban nyilvánul meg, hanem abban a szilárd következetességben és bátorságban is, amely nem egyszer érthetetlen, kirívó és feltűnő, botrányos, akárcsak Jézus magatartása kortársai szemében.
Testvéreim!
Valamikor tanultuk, hogy legyünk mindenkihez kedvesek és barátságosak, kerüljük az összetűzéseket és az ellenségeskedést. Ez mind helyes és jó. De az igazi keresztény életnek egyik oldala. A keresztény magatartással együtt jár a kihívás, a meg nem értés, a vihar és a tűz. Általa ellenségeket szerezhetünk magunknak, akik aztán kikacagnak és kigúnyolnak vagy éppenséggel gyűlölnek, csak azért, mert őszintén és következetesen igyekeztünk Isten útján járni. Hasonló esetekben Jézus sohasem törődött másokkal, még az sem érdekelte, hogy viselkedését botrányosnak vagy éppenséggel ostobának tartják. Következetesen járta Isten útját. A több emberség érdekében túltette magát környezete felfogásán, a hatóságok elvárásán, sót még arra is kész volt, hogy emiatt a legközelebbi rokoni szálakat is elszakítja. Nem félt, hogy emiatt barátai és rokonai hátat fordítanak neki. Nem félt attól sem, hogy egyedül marad és mindenki elfordul tőle. Az árral szemben is tudott úszni.
Az ilyen emberekről környezete hamarosan azt hiszi, hogy megőrültek és eszüket veszítették. Jézusról is ezt híresztelték, mert volt bátorsága következetesen teljesíteni Isten akaratát. Hát nem őrület, ha valaki elhagyja apját, anyját, szerzetbe lép és aztán új barátokkal meg rokonokkal kérkedik? Jézus nem félt új barátainak bemutatásától és bátran jelentette be új rokonait. Büszke volt barátaira és rokonaira: a szegényekre és koldusokra, az egyszerű halászokra, a betegekre és kisemmizettekre, a bűnösökre és vámosokra. Oldalukra állt. ,,Ezek az én anyám és rokonaim'' -- mondotta. Kiegészítőleg hozzáfűzte: ,,Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem és anyám''. Csodálkozunk, ha vérrokonai haza akarták vinni? Hiszen egy ilyen zavarodott ember és említett rokonsága csak szégyent hoz a hozzátartozók fejére! Jézust nem zavarták az ilyen emberi tekintetek. Amikor Isten igazságáról volt szó, nem félt az összetűzésektől, sem a konfliktusoktól. Számára Isten akarata fontosabb volt minden másnál.
Drága jó testvéreim!
Isten akaratát ismerjük. Megtaláljuk a tízparancsolatban: szenteld meg a vasárnapot, légy tisztességes és becsületes. Megtaláljuk a főparancsolatban: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, embertársadat szeresd úgy, mint önmagadat. Isten akaratát megtaláljuk Jézus hegyi beszédében. Ez a szükségesnél többlet jóságra sarkall. Ha Isten akaratának megfelelően járunk el, akkor Jézus testvérei és rokonai vagyunk.
A mai evangélium szerint Isten akaratát teljesítjük, ha merünk dacolni környezetünk fonákságaival még akkor is, ha ez kellemetlenséget és zavart kelt. Nekünk nem szabad félnünk a meg nem értésektől, a gúnyolódásoktól, a megbélyegzésektől, amíg Isten akaratát teljesítjük, barátságban vagyunk Jézus testvéreivel és rokonaival: a szegényekkel és jogfosztottakkal, a bűnösökkel és vámosokkal. ,,Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem és anyám''. A vér szerinti anyaság és rokonság ilyenfajta relativizálása többeket meghökkent. Hallatára az anyák és testvérek méltatlankodásával számolhatunk. Úgy tűnik, mintha keresztény tanúságunk miatt háttérbe kellene szorítanunk ôket. Erről szó sincs. A valóság az, hogy ezen a téren ki-ki maga dönt rokoni és baráti kapcsolatairól. Bárki lehet nagyon jó testvér és anya, ha teljesíti Isten akaratát.
Nem lehet viszont a legjobb anya, testvér és barát, aki szeretteinek sohasem mond ellen és a békesség kedvéért környezetében szemet huny Isten akaratának kijátszása felett. Jézus mindenek előtt szeretetre, okosságra és tapinthatóságra tanított, de ugyanakkor szilárd következetességre, bátor hitvallásra és tanúságtételre is. Merjünk testvéreim bátran kiállni Isten ügye mellett. Isten ügyéért merjük félvállain a konfliktusokat, meg nem értéseket, még azt is, hogy bolondnak nézzenek minket.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: pexels
