Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Arany János költőnk egyik szép versében így fogalmaz:A tölgyek alatt szeretek pihenni.
Hova el nem hat város zaja semmi.
Zöld lomb közein „áttörve” az égbolt,s a rét mezein vegyül árny- és fényfolt.
Testvéreim!
Vajon hányan nem érezték ezt át életük bizonyos szakaszaiban, amit költőnk megfogalmaz? Bizonyosan vannak köztetek is olyanok, akik ezt átélték mi több, talán annak a fának az árnyékában pihentek melyet, amelyet saját maguk ültettek.
Egy hajtást elültető gazdaember képében jelenik meg számunkra a mennyei Atya az evangéliumban, melyben, mint magot elültető és gondját viselő Atyát mutatja be a Teremtőt Jézus is. Azonban az a hajtás, melyet az Úr vesz és elültet egy egészen különleges növény. Hiszen ez nem más, mint Isten országa. Isten Országáról sokféle módon lehet beszélni, sokféleképpen lehetne megfogalmazni. Lehetne mondani, hogy az az örök szeretetet helye minden ember szívében. Lehetne mondani, hogy a Szentlélek ereje mindazokban, akik az isteni szeretetet szeretnék megélni itt a világban. Lehetne mondani, hogy ez az isteni kegyelem állapota az emberiségben. Jézus nem így fogalmazott. Ő példabeszédekben szólt hallgatóihoz, ahogyan az imént felolvasott evangéliumi szakaszban az elvetett és termést hozó magról szóló tanítást hallhattuk.
Testvéreim!
Figyeljünk kissé erre a tanításra. Nem áll távol tőlünk, hiszen az a magvető, akiről szól az Úr bármelyikünk lehet. Isten kegyelméből és Isten munkatársaként az ember elveti a magot. Ezután már a legtöbbet nem ő teheti, hanem az, aki kicsíráztatja, aki fakassza a szárat, a kalászt, majd a telt szemeket a kalászban, vagyis az Isten, az élet Ura. Hasonlóan kell, hogy cselekedjen a keresztény is, vagyis az, aki Krisztus jelét hordja magán és feladata Isten szeretetének élő jelévé lennie. A legkisebb jóindulat magva elég az isteni segítséghez. Ha valaki vállalni akarja, hogy többet imádkozik és el kezd imádkozni, ha valaki eldönti, hogy kevesebbet rosszat akar ma mondani felebarátairól, mint szokott, ha valaki eldönti, hogy ma kevesebbet káromkodik, kevesebbet követelőzik, többet hallgat másokra és ezt komolyan el akarja kezdeni, ha el akarja ültetni a jóakarat magvát az Isten és ember közötti kapcsolataiban, akkor Isten segíteni fog. Ahogyan az ember semmit sem tehet és akár alszik, akár ébren van a mag úgy is növekedik, szinte észrevétlenül: ha elindultok a jobbá levés útján megfogtok lepődni, hogy egyre többre lesztek képesek és egyre több jót tudtok tenni. Nem tudjátok hogyan történik, de mindig eszetekbe jut, hogy elakartátok kezdeni, hogy jobbak legyetek.
Egy kalász megéréséből azonban még nem lesz kenyér. Ha több mag szökken csírába és növekedik, ha sok magot ültetünk el, akkor lesz igazi, tápláló és jó termés. Ha nem csak egyik vagy másik dönti el komolyan közületek, hogy jobb akar lenni és bűntelenebbül élni akkor közösségünk is jobb lesz és békésebb és nem lesz széthúzás. Csak igazán akarnia kell itt és most gyermeknek, fiatalnak, középkorúnak és idősnek egyaránt.
Testvéreim!
A rothadt mag nem hoz termést: aki nem tesz semmit és nem alázkodik meg azért, hogy közösségünk békés és kereszténységből példamutató legyen. Gondoljunk csak arra: mi fontosabb: a politika vagy az, hogy megértsük végre egymást.
Első látásra mindenkinek igaza van és még sincs béke. Tehát valami sántít minden oldalon. A mag, amit megnem értéssel ültettünk el az sohasem fog békét teremni. Hogyan lehetne jó termés rossz magból? Isten Országa, Isten valósága, amely szeretet, kereszt alázata és mennyei béke az, amely egy közösségben egyetértést teremthet. Gondoljátok meg: családjaitokban, ha sohasem akarnátok lemondani saját akaratotokról és elfogadni társatokét, akit szerettek, akkor béke lenne vajon köztettek?
A jó és isteni lelkületű emberben azonban az isteni jó mag termést hoz. Nem tudjuk hogyan, mert ez nem mérhető és mégis megtörténik. Ne azért legyünk jók, hogy másokat megváltoztassunk, hanem azért, mert szeretnénk, hogy mi jobbak, megértőbbek legyünk és ezt értsék meg mások is.
Testvéreim!
Az egyik lelkipásztori találkozó jeligéje a következő volt: A Mustármag reménye. Mit jelent ez? Azt, hogy ha valaki eldönti, hogy jobb akar lenni és úgy érzi, hogy ezzel a döntéssel mégis egyedül van ne csüggedjen el. A földműves is ki-kimegy és megnézi földjét, hogy látja, hogy bújik ki a szár a földből. Talán kissé szomorú, ha azt látja, hogy itt-ott jelenik meg csupán egy-egy szár. De ha türelme van tudja, hogy a többi mag is dolgozik a földben és lassan-lassan a kalászok belepik a földet. Ugyan ilyen remény kell, hogy betöltse a ti szíveteket is. Ne higgyétek, hogy magatokra vagytok, vagy ha imádkoztok ezért a közösségért nem történik semmi. A jó Isten közösségünk minden egyes tagjának a lelke mélyén dolgozik. És ha ezt hagyjuk, hogy megváltoztasson bennünket akkor a sok kis mustármag a krisztusi közösségünk terebélyes mustárfájává nő fel. Tőletek, tőlünk függ kedves testvérek, hogy ez megvalósulhat-e egyházközségeinkben, magyar nemzetünk körében és az egész világon...
Aztán ha eljön a senki által el nem kerülhető búcsú órája, akkor tiszta lelkünk meg fogja értetni velünk, hogy igazi hazánk nem itt van, hanem ott, ahol lelkünkben elültette valamikor Isten a jóindulat, béke és szeretet magvát és hazaérkezünk az Úrhoz. Menyire szép lenne, ha nemcsak egyik-másik jutna el közlünk oda, hanem mindannyian, akik itt vagyunk, mindannyian, akik itt élünk.
Testvéreim!
Ez az, amit végképp nem tud felfogni korunk embere. Mert ma a teljesítmények korát éljük. Az emberiség fejlődését abban mérik, hogy mennyire növekszik teljesítőképessége. Mennyit tud termelni, mennyi áramot, pénzt tud megspórolni, valakinek mennyi diplomája van; és még sorolhatnám tovább. Ebben a világban és gondolkodásmódban csak az az értékes ember, aki teljesítményeket tud felmutatni. Erre nevelik gyermekeinket már kisiskolás koruktól kezdve az egyetemig, vagy a munkahelyig. Ezzel szemben Isten a mai hallott példabeszédekben azt mondja, hogy te önmagadban érték vagy. Egyedül azért, mert ember vagy, s mint ember Isten képét hordozod magadban a teremtett világban. S a te értékességed Isten előtt egyáltalán nem attól függ, hogy mennyi teljesítményt tudsz a világi értelemben felmutatni.
Fontoljuk meg Szent Pál szavait: "Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek". Mondjuk ki azt az icipici igent az Istennek, ami akkora, mint egy mustármag, de Isten kegyelme fává terebélyesítheti bennünk Isten Országát! Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó:
