Kézdimartonos Kovászna megyében, Kézdivásárhelytől 12 km-re keletre, a Nagyhegy alatti völgykatlanban , a magas Feketehegy lábánál, egy kis teknőben húzódik meg. Ez a falu a felső-háromszéki Szentföld történelmi települése. Kézdimartonos nincs elzárva a nagyvilágtól, a falu bejárata előtt halad el az út, mely Ozsdolán, Hiliben, Gelencén és Haralyon át Zabolánál torkollik a Kovászna-kézdivásárhelyi műútba. Fenn, az 1227 méter magas Feketehegy oldalából teljes pompájában bontakozik ki a felső-háromszéki medence. Kézdimartonos nevét 1567-ben említik első alkalommal írásos formában. A források szerint 1873-ig Ozsdola filiája volt, 1873-tól Bereckhez tartozott. A településnek édes-kénes, gyógyhatású ásványvízforrásai vannak, reumás bántalmak elleni gyógyfürdő, valamint ajánlott savtúltengés elleni ivókúrának. A két világháború idején érződött az Ojtozi-szoros közelsége, az orosz csapatok vonulása súlyosan érintette a lakosságot.A falu lakossága vegyes: a többség magyar, és vannak románok és romák is. A magyarok zömében katolikusok, a romák is mind katolikusok voltak, de egy részük pünkösdista lett, a románok pedig görögkeletiek.
1915. július 1-től lett önálló plébánia. Első plébánosa Péterfi Béla volt. A plébánia hatáskörébe tartozott egy népiskola is, amelyről számadást vezettek, és amelynek az ún. Népház adott otthont, ami 1896-ra készült el. A mostani templom építését 1890 júniusában kezdték el, és 1893-ban fejezték be Bálint László plébános idejében. A templom építését a Státus a vallásalapból támogatta, melynek kivitelezését Landt József vállalkozó kezdte el, majd annak halála után Kreigher Péter folytatta. A templom és a plébánia fenntartását szántóföldek, kaszálók és erdők szolgálták. Ez nagy segítséget jelentett az 1989-es változásig. Martonos magyar katolikus temploma nagyon fiatal, helyén kisebb kápolna állt, de erre a maiak már nem emlékeznek. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában a következőket írja: ”Martonosban Martonffy István 1644-ben egy custodiát vagy fiókkolostort alapított volt, de ez most annyira eltűnt, hogy a legöregebb emberek sem emlékeznek fekhelyéről. Feltehetőleg a falu alsó végén azon helyen feküdt az, amelyet most is Kápolnaszernek hívnak. ”Ma is így emlegetik. A mai templomnak Szent Anna a védőszentje. Szentélye alatt nyugszik Bálinth László kanonok, jeles berecki plébános, aki itt töltötte élete utolsó éveit. Azelőtt Bereck filiája lehetett ez az egyház. Az ember azonban rég megtelepedhetett e vidéken, ahonnan ritka alakú bronzbuzogány került a Székely Nemzeti Múzeumba. A kimutatások szerint 1907–1925 között létezett szentmisealap, templomi alap, a keresztfák fenntartására, lelkészi regálé alap, iskolás gyermekek vallási tankönyvalapja. 1925-től csak két alap maradt meg: a templomi alap és a szentmisealap. 1934-től ez kibővült a katolikus egyesületek alapjával. 1937-től semmilyen adat nem található. A plébániának van saját temetője is, amit 1812-ben felosztottak 18 részre családonként. Jelenleg már nem követhető ez a beosztás. A papi lakást 1893-ban kezdték el építeni. Az 1970-es és az 1990-es évek földrengései a templomot súlyosan megkárosították. Az utolsó nagyobb földrengés után javítani is kellett, ami 1997-re fejeződött be. Az utolsó években a főoltárt restaurálta Tódor Elő, visszaállítva az eredeti állapotába. A templom tornyát és a templom belsejét is újrafestették. Mostanában a templom bejárati járdáit újították fel. A falu szívében áll a két világháború áldozatainak hősi emlékműve, ez eredetileg a magyar országzászló-talapzat volt. 1943. július 23-án, az Anna-napi búcsún szentelték fel. A magyar katolikus hívek száma évről évre apad. Ebben közrejátszik az elköltözés, házassággal vagy anélkül, másrészt sok az idős és az elhalálozás. A roma híveknél nagyobb a szaporulat, mint az elhalálozás. A lakosság a múltban állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozott, mivel nem volt kollektivizálás. Az iparosodás éveiben többen szakmát tanultak és állami munkára jelentkeztek az ország különböző tájain. A többség Kézdivásárhelyen dolgozott. 1990 után a gyárak többsége bezárt, így külföldi munkavállalással próbálkoztak.
A kézdimartonosi Szent Anna plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Kézdi-orbai főesperesi kerületéhez tartozik. Jelenleg az egyházi szolgálatot Ft. Nagy József szentszéki tanácsos, plébános végzi. A templom búcsúünnepét július 26-án, Szent Anna és Szent Joachim, a Boldogságos Szűz Mária szüleinek emléknapján tartják. Örökös szentségimádási nap: november 18. Összeálította: Gábor Anna
Fotó: borvizek.hu
